Flyerz Magazin - MINDENHOL OTT VAGYUNK!
KULTÚRA

#10yearschallenge – Régen minden jobb volt

Zöld_Pardon,_Budapest_2011_(4)
Vigyázat, erősen nosztalgiázós sorozatot indítunk, amelynek fő célja, hogy zenei műfajonként visszanézzünk, az elmúlt tíz év változásaira. Először a rock és alternatív műfajjal jövünk, de lesz hip-hop és persze elektronikus rész is.

Régen minden jobb volt – hallottunk nap, mint nap a tévében, és mitagadás, van benne igazság. Nem, most nem a szocializmusra gondolunk, hiszen ki bírná ki újra, hogy csak karácsonykor lehet narancsot kapni? Sokkal inkább az jut eszünkbe, 10 éve mennyivel jobb bulikban voltunk és mennyivel olcsóbb volt a sör. Így arra gondolunk, zenei stílusonként egy sorozatban megnézzük, mennyit változott az éjszakai élet 10 év alatt. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, ezért saját hatáskörben úgy döntöttem, ezzel kezdem, hiszen tíz éve pont virágkorát élte a műfaj.

András, a sörszakértő cimborám alaposan kielemezte a kínálatot minden alkalommal

Őszintén szólva, igen nagy bajban vannak azok manapság, akik tíz éve még a Wigwamban kérték a vicét a száraz fehérből, mert most egész egyszerűen nem tudnak hová menni. Amíg tíz éve mi a barátaimmal rendszeresen a Zöld Pardonban találkoztunk, mindegy ki játszott este, addig ma konkrétan nincs olyan hely, ahol ezt viszonylag hasonló környezetben megtehetnénk. Tudom, tudom, a Barba Negra, meg a Barba Negra Track is hasonló, de ezek inkább koncerthelyszínek, mint közösségi terek.

A Park már kicsit talán hasonló, de annak meg a bája veszett el azzal, hogy egy igazi mini Sziget lett belőle. Semmi bajom nincs velük, de egyszerűen hiába gondolkodom, egy sztori sem jut eszembe ezekről a helyekről, míg az előző kettőről ezer. Hogy a Rocktogont ne is említsem. Ami minden hétvégén egy fix pont volt mindenkinek, aki Aurórát vagy Junkiest hallgatott heti szinten. Tudtad, milyen zene szól, tudtad, melyik asztalba vésted már bele legalább egyszer egy húszforintossal a neved.

Szóval nekem ez nem tetszik. Nem tetszik, ahová a rockzenei klubélet eljutott az elmúlt tíz évben.

Szekeres Andrist, a pár hete új albummal, a Negyedszázad kockázat és mellékhatás címmel új lemezt kiadó Junkies énekesét is megkérdeztük, vajon hogyan látja az elmúlt tíz évet. Hiszen ki tudna hitelesebben megszólalni a témában, mint ő.

Flyerz: Régen tényleg minden jobb volt?

Szekeres András: – Aki ezekkel jön, hogy mai fiatalok, meg hogy régen minden jobb volt, az egyszerűen csak megöregedett. Minden más volt, de se jobb nem volt, se rosszabb. A világ változik folyamatosan, aki nem tud alkalmazkodni, kipusztul, mint a dinoszaurusz.

Flyerz: Mennyiben változott szerinted a hazai klubélet mostanra a tíz évvel ezelőttihez képest.

SzA: A budapesti helyek profibbak, nagyobbak lettek, de a vidéki nagyvárosokban is eléggé biztató a helyzet. Összességében kevesebb klub lett, de ezek mind jobbak, mint tíz évvel ezelőtt. Vidéken kevesebben járnak koncertekre, mint korábban, de a zenekarok sokkal inkább törekednek arra, hogy exkluzív koncerteket adjanak. Sokkal több a konceptbuli, ha csak kiírod a banda nevét, az ma már nem elég.

Flyerz: Milyen legendás bulikra emlékszel azokból az időkből?

SzA: – Most készülünk a huszonötödik szülinapi koncertre, ilyenkor egyre többször előjön a tizenöt éves koncertünk a Petőfi Csarnokban. Budapesten manapság többen járnak ránk azóta, de ez annak is köszönhető, hogy maximáltuk a fővárosi fellépéseink számát évi négyben. Most hirtelen a Velvet Revolver bulijára emlékszem még, bandáztunk Slash-sel, aki nagyon jó arc volt, nagy élmény volt Scott Weilandot látni élőben, aki az abszolút példaképem, természetesen csak szakmai értelemben, mert ugye már nem is él a zűrös magánélete miatt.

Flyerz: Melyik helyet nyitnád újra azok közül, amelyek bezártak az elmúlt 10 évben.

SzA: – Sok helyet megsirattunk, nekem abszolút kedvenc volt a Csörsz utcai Wigwam, nagyon szerettem oda járni, meg kicsit a fiatalságom is ott maradt. A Petőfi Csarnokot is sajnálom, ott futottam el mellette, amikor bontották le, a szívem szakadt meg, de ez az élet rendje. A régi Zöld Pardon is a szívem csücske volt, teljesen felháborító, ahogy kicsinálták, a Szeparéban sokat hédereltünk, de nem csak akkor, amikor ott játszottunk, hanem csak úgy is.

 

Leave a Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..