Flyerz Magazin - MINDENHOL OTT VAGYUNK!
GASZTRO

A vasárnapi barbecue brunch a legújabb program a városban, amin minden húsimádónak ott kell lennie, családostul

budapest-barbecue-company

Múlt héten ajánlottunk nektek egy rendezvényt, melyről igen nagyképűen azt állítottuk, hogy húsimádóknak és családjaiknak ennél jobb programot vasárnapra nehéz lenne kitalálni. Természetesen némi kutatómunka megelőzte az alaptézist, ezt pedig nem voltunk restek többszörösen próbára tenni, úgyhogy újra ellátogattunk kedvenc új helyünkre, a Budapest Barbecue Company-ba. Ezúttal nem szakmai, amolyan ‘újságírós’, hanem egy családos ember szemével vettünk részt a Sunday Brunch-on.

Vasárnap délidőben felkerekedtünk kis csapatunkkal és a Szent István körút 13. felé vettük az irányt. Az idő még picikét csípős volt, így némi vacillálás után – hiszen már sütött a nap és az óriási kerthelyiség is rendelkezésre állt – úgy döntöttünk, az ételt bent fogyasztjuk el, majd ha később úgy érezzük, a desszert alatt sütkérezünk egyet a tavaszi nap fényében. Helyet foglaltunk egy szimpatikus asztalnál, melyhez egy nagyon kedves pincér vezetett minket, és máris érkezett a napi ajánlat, vagyis a Sunday Brunch menüsor.

Kétféle opció közül lehet választani a hét utolsó napján: természetesen mindkettő igazán ígéretes barbecue és egyéb húsos fogásokat kínál – az egyik a hagyományos amerikai vonalat követi, a másik a magyaros ízvilágot veszi alapul. A menüsorok tartalmaznak levest (tex-mex marharagu vagy orjaleves), ízelítő tálat (tatár beefsteak, tonhalkrém, padlizsánkrém, cheddar, friss zöldségek és sokmagvas toast, vagy parasztkolbász, körözött, kacsamáj zsírjában, tepertőkrém, pannónia sajt, friss zöldségek és friss kenyér), bőségtálat (csülök, sertésoldalas, csirkemell, USDA marhaszegy, marhakolbász bacon-ös burgonyasalátával, majonézes káposztasalátával, fűszeres steakburgonyával és párolt vegyeszöldségekkel, vagy omlós, sörben pácolt füstölt csülök, kakukkfüves-vörösboros marhapofa, rántott csirkemell, lassan sütött fokhagymás sertés császár, mellette burgonyapüré, párolt rizs, hasábburgonya, párolt zöldség), melyeknek bármely eleméből kérhetünk repetát, így akár azt is mondhatjuk, hogy ‘all you can eat’ rendszer működik ezen a napon. A desszert miatt pedig nem kell előre aggódni, azt mindenki szabadon veheti magához a desszert büféből: mini eclair fánk, Bailey’s-es sajttorta brownie darabokkal, amerikai palacsinta, tejsodós kosárkák, csokimousse, vaníliás túrófánk.

Ha végignézzük ezt az egészet így egyben, jogosan merülhet fel a kérdés: ez tényleg csak ennyibe kerül? Merthogy a cirka háromezerhétszáz forintos per kopf ár láttán az ember automatikusan elkezdi keresgélni az apróbetűs részt, de nem, nincs ilyenről szó. Tényleg ennyi és tényleg mindenből lehet újra kérni. De ne szaladjunk ennyire előre. Miután a család minden tagja döntött arról, hogy a magyaros vagy az amerikai vonalat követi-e a délután folyamán – a legjobb, ha a társaság ebből és abból is kér, mert így szabadon lehet csereberélni a különféle husikat – és kikértük az üdítőket – a házi limonádék első osztályúak! -, hátra is lehetett dőlni.

Az élő zene kellemes country hangulatba kerített minket, és mielőtt a gyerekek kezelhetetlenné váltak volna az elmúlt két perc “nagy” várakozásában, megérkeztek az animátorok: két rendkívül aranyos lány színes tüllszoknyában, piros szívecskével az arcukon, lufit hajtogatva csábították játékra a kicsiket, akiknek megmutatták a színezőket és építőkockákat rejtő játéksarkot. Emellett kézműves foglalkozáson kincsesládát is készíthettek a gyerekek, sőt, a lányok még arcfestére is vállalkoztak, csak ki kellett választani a kívánt mintát. Egyszóval, a kicsik jó időre le voltak kötve, amíg az asztalnál maradt felnőtt társaság nyugodtan beszélgethetett.

Talán csak a kellemes hangulat miatt tűnt olyan kevésnek, de kifejezetten gyorsan meg is érkeztek a levesek, hatalmas lábasokban, amilyenekből még sok-sok évvel ezelőtt a nagyinál ettük a húslevest… Az egész ebéd ettől annyira kedves és személyes hangulatú lett, mintha már nem is étteremben ülnénk, hanem az otthon melegében.

Egymás után mertünk a lábosokból, majd nekiláttunk a leveseknek. Most mondjam azt, hogy természetesen isteni volt? Magától értetődő. Az orjaleves a hagyományos vonalat képviseli, telt, emlékeket idéző, mély ízekkel, a tex-mex marharagu ezzel szemben fűszeres, új ízeivel izgalmas változást hoz a húslevesek korába. Mivel nagyon finom minden, automatikusan újraszedi az ember a tányérját, ám vigyázat, még három fogásnak kell helyet hagyni! Persze nem tudtuk megállni, hogy merjünk még egy kanállal, így egy kissé már eltelve vártuk az ízelítő tálakat, melyeken kis kupacokban sorakoztak a különféle húsos és húsmentes krémek.

A tonhalkrém gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, így külön örülök, hogy helyet kaphatott a tatár mellett, melyet már nem is tudom mikor ettem utoljára… Szuper a ropogós pirítóssal és a friss zöldségekkel együtt falatozni és kiélvezni a rendkívül intenzív ízeket! Nem tudom miért van ez, de az egész “kencézés” nagyon jóleső érzéssel tölt el, csipegetés közben a leves okozta teltség is elül kicsit, így már készen is állunk a főfogásra! Bevallom őszintén, amikor először letették elém a többféle hússal megpakolt tálat, az első gondolatom az volt, hogy ‘ez lehetne több is’, tekintve milyen jól nézett ki minden. Persze mire a tál feléig jutottam, már levegőt alig kaptam, úgyhogy az egész első benyomást betudtam annak, hogy viszonylag terebélyes tálon, szépen szeparálva helyezkedtek el a husik, ezért tűnhetett úgy, mintha nem lenne olyan sok. Pedig az!

De még abban az esetben is, ha a tálról mindent elpusztítva úgy érezné bárki, hogy tudna még enni, csak szól a felszolgálónak és elmondja, melyik húsból kér még és már hozzák is! Számomra a magyaros tál favoritjai a kakukkfüves-vörösboros marhapofa és a rántott csirkemell voltak, az amerikai tálról pedig a csülök és sertésoldalas taroltak, ezekből úgy egy zsáknyit szerettem volna kérni, meg persze egy határ nélküli gyomorkapacitást.

A marhapofa eszméletlenül omlós volt, az íze már-már vadhúséra hajazó markáns ízzel, ami minden falatot külön ünnepéllyé változtatott. A rántott csirkemell, amilyen egyszerűnek is hangzik, sajnos kevés helyen készítik el úgy, hogy falakat döntögető végeredmény szülessen – itt sikerült. Nem emlékszem olyan csirkemellre életemben, ami ennyire juicy lett volna, a panír pedig ropogós és ízes, már-már tapsoltam örömömben. Az autentikus BBQ oldalashoz már többedszer volt szerencsém a Budapest Barbecue Company-ban – még mindig pirosbetűs ünnepnek számít. A fűszerezés izgalmas, mégsem túl sok, a hús szaftos, könnyedén mállik le a csontról és omlik szét a szájban. Egész délután tudnám enni. Csak még egy kicsit. Meg még egy kicsit. A csülök pedig… az a rajzfilmjelenet jutott eszembe a falatozás közben, amikor a figura ül az asztalnál, szalvéta a nyakában, kezében markolja a csülköt és a szaft fröcsög szerte szét miközben óriási harapásokkal tünteti el a húst. Kb így éreztem magam, és milyen jó volt!

Még egy kicsit kértünk ebből meg abból is, de igazából már csak a szemünk kívánta, közben a gyerekek néha-néha visszaszaladtak az asztalhoz, hogy megmutassák mit festettek, vagy mit festettek rájuk, majd rohantak vissza egy újabb lufiállatért, amiből lassan állatkertet nyithattunk volna, de az animátorok még mindig türelmesen hajtogatták az újabb és újabbakat.

Ennél már csak akkor lehetne jobb ez a Sunday Brunch, ha lenne szieszta sarok is hatalmas függőágyakkal, de ezt a képet gyorsan el is engedtem, mert a végén még az asztal alá dőltem volna – gyorsan mozdultunk is a kerthelyiség felé, hogy a desszerteket és a kávét ott fogyasszuk el. Érdekes, hogy nem is annyira zavaró a körút zaja, tekintve, hogy egy beugró részről beszélünk, valahogy elvész a nagy hangzavar az épületek falai között. A desszertekre azért még rápihentünk kicsit, de nem tudtuk megállni, hogy ne kóstoljuk végig a sorakozó édességeket. A társaság egyöntetű kedvence a brownie darabokkal felturbózott Bailey’s-es sajttorta volt, de azért a csokimousse is megér egy misét!

Amiért mindezek mellett külön jópont jár, az a gyerekbüfé, ami kifejezetten a kicsik ízlésének megfelelő ételeket kínálja: melyik lurkó mondott valaha nemet egy mini hamburgerre, hot-dogra, csirkenuggetsre vagy amerikai palacsintára? Ezekből pedig ők is annyit vehetnek, amennyit elbír a pocakjuk!

Összességében hihetetlenül jól éreztük magunkat, nem akadt semmi, ami belerondított volna ebbe a tökéletes vasárnap délutánba. Külön köszönet a személyzetnek a rendkívüli kedvességükért, a szakácsoknak az étele minőségéért, Redbreast Wilson-nak a színvonalas háttérzenéért és a helynek a lehetőségért. Meleg szívvel ajánlom a Sunday Brunch-ot – mely mindannyiunknak komplex programot jelentett – családosoknak és nem családosoknak, vérbeli ragadozóknak és Amerika fanoknak, és olyanoknak is, akik csak szeretnének egy jót enni. Nem mellesleg másnap délig nem voltam éhes, ám szerencsére a Budapest Barbecue Company emléke sokkal tovább elkísér majd, és biztos, hogy hamarosan újra visszatérünk!

 

Azt ajánljuk, foglalj asztalt szombat délután 17:00-ig a kedvezményes, 3.690 Ft /fős árért, mely tartalmazza a 4 fogást, és természetesen a családi- és gyermekprogramokon történő részvételt!

Asztalfoglalás: 06-1/611-0199 vagy info@budapestbarbecue.hu

Az ár asztalfoglalással: 3.690 Ft /fő, asztalfoglalás nélkül: 3.990 Ft /fő, a gyerekek 6 éves korig ingyenesen, 6-12 éves kor között féláron fogyaszthatnak.

Leave a Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..