AUTÓ & MOTOR BUDAPEST FLYBUZZ INTERJÚK Kiemelt MAGAZIN Motorsport PROGRAMAJÁNLÓ SPORT

Áttörés előtt – Háfra Zsolt autósport fotóssal beszélgettünk

A közösségi médiafelületeken bóklászva napról napra egyre több fotós oldallal és önjelölt fényképésszel találkozni. A sok hobbysta között azonban akadnak igazi tehetségek is, ezt a tételt Háfra Zsolt sportfotós példája remekül bizonyítja. Zsolti ráadásul egy olyan zárt világban vetette meg a lábát, ahová nagyon sokan vágynak!

Miért választottad pont az autósport fotózást, a szakma legzártabb perifériáját?

A természetfotózással ismerkedtem meg elsőként, ugyanis Tápiószentmártonban nőttem fel, ez egy kis falucska Pest megyében, ahol sosem történik semmi, viszont a Duna-Ipoly Nemzeti Park részét képezi, így a téma adott volt. De teltek az évek, és ezt már meguntam, újra vágytam, valami izgalmakkal és pezsgéssel telire. Sokáig nem érdekelt az autósport világa, aztán beleszagoltam és azóta nem tudok tőle elszakadni, sőt még egyre beljebb szippant. Tetszik, hogy mindig történik valami, ér valami inger az embert, és persze hatalmas élmény egy versenycsapat tagjaként Európa versenypályáin fotózni, dokumentálni a teljesítményüket, ott lenni az örömüknél és a drámáknál egyaránt.

Rögös utat jártál be, míg outsiderből hivatásos fotós lettél?

Egyértelműen igen a válaszom a kérdésedre, azonban nem csak rögös, de hosszú is volt ez az út. Az okosok azt mondják, hogy tíz év kell ahhoz, hogy valami áttörést érj el az adott területen, de manapság ki hajlandó ennyi időt szánni valamire az életéből? Én például igen, ugyanis 2019-ben lesz tíz esztendeje, hogy nézőként kilátogattam az első autós rendezvényre. Ha a jövő évre vonatkozó terveim fele megvalósul, akkor esélyes a már korábban említett áttörés, de nem szeretnék minden poént előre lelőni. A támogató és segítő kezek mellett megtaláltak hátráltató emberek és tényezők is.

Két igazán nehéz lépcsőfok volt az évek alatt, az egyik, amikor nézőből hobbi fotóssá szerettem volna válni – végül 2013-ban érkezett el az idő és a lehetőség. A másik nagy lépés az volt, amikor a biztos munkám feladtam azért, hogy teljesen az álmok megvalósításának szentelhessem magam. Ismerve a magyar autósporttal foglalkozó réteget, kevés olyan dolog van, ami stabil ezen a területen, ezért nem kapkodtam el a döntést, de végül jól választottam.

Melyik volt az a PILLANAT, amelyikre a legbüszkébb vagy az eddigi pályád során?

Nagyon nehéz kiragadni egyetlen pillanatot az elmúlt évekből. Azt már megszoktam, hogy hazai pilóták, csapatok felületein találkozok a nevemmel és a munkáimmal, ezek mindig jó érzéssel töltenek el.

Még egy dologra vagyok büszke az eddigi pályám során. Arra, hogy viszonylag rövid idő alatt sok csapatnál és sok sorozatban megfordultam, ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, mind kommunikációs szinten, mind a fotózás terén. Sokszor azt vettem észre, hogy éveket ugrottam előre szakmailag, csupán néhány hónap leforgása alatt…

Mit javasolnál annak, akit érdekel a fotózás, de nem mer komolyabban belevágni?

A mai világban nehéz kitűnni a sok szelfizős, telefonnal fényképező, önjelölt művész közül. Aki komolyan gondolja, annak azt tanácsolom, hogy találja meg a fotózás azon területét, ami a legjobban fekszik neki – legyen az gasztro, portré, természet stb.- és abban mélyedjen el, annak megfelelően állítsa össze a felszerelését, valamint legyen alázatos és igényes a munkájára! Legyen kellő önbizalma és vágjon bele, ne hallgasson a károgókra. Ha pedig hozzám hasonlóan a motorsportba vágyik, akkor készüljön fel arra, hogy nem lesz egyszerű a kezdet. Valamint, ha azért akar ezzel foglalkozni az illető, mert menő, akkor inkább tegyen le róla. Látszik a végeredményen, hogy valaki csak elvégzi a munkát, vagy élvezi és tudja is, hogy milyen rendezvényen van!

Mivel foglalkozol most, hogyan telnek egy fotós átlagos hétköznapjai?

Jelenleg az Alapjárat nevű autós weboldalnál dolgozom, mint fotós- újságíró. Ez egy nagyon dinamikusan fejlődő, fiatalos portál, amellyel próbálunk egy új színt belevinni ebbe a telített piacba és úgy látom, ez sikerül is. Hétköznap általában a szerkesztőségben ülök, cikket írok, vagy unalmas meetingeken veszek részt. Ha meghívást kapunk sajtótájékoztatókra vagy egyéb eseményekre, akkor kapom a fotós cuccomat, a laptopomat és terepen töltöm a napom – ez utóbbi sokkal jobban fekszik nekem.

Ami a hétvégéket illeti, a téli időszakban több időm van a családomra, a barátaimra és magamra, ellenben szezonban nincs olyan, hogy hétvége: ha verseny van, akkor menni kell, ebben a szakmában mindig elérhetőnek és rugalmasnak kell lenni. De ez az év minden részére igaz, mert az irodán kívül is sokat foglalkozok a versenyzéssel kapcsolatos dolgokkal, mert ez az életem. De ha igazán szeretünk valamit, akkor nem sajnáljuk rá az időt. De már nem is tudnám elképzelni magam az izgalmas pálya szélén töltött elázós vagy éppen megsülős versenyhétvégék nélkül. Sokan mondják erre, hogy ez nem normális, de ha jobban belegondolok, mindig is kicsit különc voltam…

Lehet ezzel a szakmával csajozni Zsolti?

Felnevet.(a szerk.) A fotósok és az újságírók nincsenek annyira reflektorfényben, mint a pilóták, de azért igen, lehet. Elsőre vonzó a csajoknak az utazás, meg a pompa, de aztán szezonban meg jön a hiszti: már megint dolgozni mész, ahelyett, hogy elmennénk strandra, meg engem ez nem érdekel, és stb. Nagyon nehéz hasonlóan kattant társra találni, de a remény hal meg utoljára.

Végezetül, milyen célok, szakmai ambíciók hajtanak? Mit hozhat a jövő?

Idén volt egy kisebb hullámvölgyem, mert már fiatalon elég sok mindent sikerült kipipálni a bakancslistámon. Viszont sokáig nem búslakodtam, mert gyorsan találtam új rövid, és hosszú távú célokat is! 2019-ben szeretnék legalább egy Formula -1-es és egy Formula-E-s versenyen fotósként részt venni, ezekre meg is van a lehetőségem, úgyhogy gőzerővel készülök a megvalósításra. A távlati terveim között szerepel az imént említett vonalon elérni a csúcsot, vagyis szeretnék hivatásos Formula -1-es fotós lenni és minél több versenyen ott lenni egy szezonon belül.

A jövőben is szeretnék egy olyan csapathoz, kollektívához tartozni, ahol valami olyannak lehetek részese, amit Magyarországon előttünk még nem ért el senki. Vagyis szeretnék egy sporttörténelmi pillanat része lenni!

Zsolti munkáit instagram profilján csodálhatjátok meg.

Hozzászólás írása