INTERJÚK MAGAZIN NAGYVILÁG

Csodálatos Thaiföld – a mosoly országa európai szemmel

Eve
Írta Eve

Képzeljétek: majdnem elmentünk egészen Thaiföldig, hogy mesélhessünk erről a csodálatos helyről, de inkább megkerestük Marcsi Thongklamot, az Ázsiában élő magyar feleséget. Tőle többet tudtunk meg mint reméltük, hogy fogunk, és ezt most meg is osztjuk Veletek!

Marcsi már félig thai, szíve fele maradt csupán magyar – magyarságát viszont hűen őrzi. Teljesen beilleszkedett, egyáltalán nem éreztetik vele, hogy „külföldi” egy idegen országban. A férjében nyugodtsága, kedvessége fogta meg – a férfiak ott teljesen egyenrangúan kezelik a nőket, vallják a „közös erő nagy erő” elvet. Olyannyira, hogy kiránduláskor ők viszik párjuk válltáskáját. És nem, ez ott nem ciki.

Hogy milyen egy thai? „Nagyon jókedvű, sokat mosolyog. Fontos, hogy mind a munkában, mind az életben meglegyen a sanook, azaz jókedv. Tisztelettudó, szerény, ránézésre alig lehet megmondani, hogy milyen társadalmi réteghez tartozik. Nagyon vendégszerető” – mondja Marcsi, és hozzáteszi: „Viszont a nők elég pletykásak!” – ki hitte volna… 🙂

A thai népről sok a legenda. Rigolyásak, furcsák néha… legalábbis ezt mondják. Marcsi már sorolja is a szokásokat: „Amikor házat vesznek, megnézik a naptárban, melyik a legszerencsésebb nap, és azon a napon költöznek be – mi is így tettük. Sok thai változtatja meg a nevét egy szerencsésebb élet reményében, a gyerekeiknek pedig beceneveket adnak, hogy elkerüljék őket a rossz szellemek; találkoztam már nyúl, sör és jégkrém becenevű gyerekkel, de volt már olyan diákom is, akit James Bondnak vagy Ferrarinak hívtak” – meséli Marcsi, aki megbecsült tanár Thaiföldön.

„Itt még nincs vége, – folytatja – ugyanis a terhes nők például mindig egy biztosítótűt tesznek a ruhába a köldöküknél, hogy a kisbabát megvédjék a gonosz szellemektől. A gyerekek fejét pedig nem szabad simogatni… a talpunkat nem mutatjuk senki felé, a házakba cipő nélkül megyünk be, és nem mutogatunk ujjal senkire.” – még élőszóban sem. „Ha valakinek ajándékot viszünk, az ajándékozott azt csak a vendég távozása után bontja ki.”

Minden napnak megvan a színe, sokan ennek megfelelően is öltöznek. A hindu mitológiában minden bolygót védő istennek más-más a színe. A sárga a legnépszerűbb. Egyébként a thai igen szégyenlős ember – nem, hogy nem csókolóznak az utcán, de még a kézfogás is ritka. Szerintük mindketten tudják, hogy szeretik egymást, minek azt világgá kürtölni?! Ha pedig azt gondolod a foci vb után, hogy a horvát nemzet összetartó, vess egy pillantást a thai-ra is. Soha, semmilyen körülmények közt nem hagyják a másikat bajban: ezt bizonyították most is, a barlangban ragadt kis Vaddisznó focicsapat mentése kapcsán.

Thaiföldön az emberek 98 %-a vallásos. Marcsi azt mondja, „Szinte minden thai férfi elmondhatja, hogy legalább egyszer volt buddhista tanonc (20 éves kor alatt), vagy buddhista szerzetes lesz. Ki egyszer, ki többször, ki rövidebb, ki hosszabb időre. A hagyományos ceremónia alatt először minden hozzátartozó levág egy hajtincset a bevonuló tag hajából, amit lótuszlevélbe gyűjtenek, majd a szerzetes leborotválja a hajat és a szemöldököt is. Előbb fehér ruhát, majd a rendbe való felvételi kérdések után a szerzetesek által felajánlott sáfránysárga ruhát hordják. Meditálnak, söprögetik a templom udvarát, reggel pedig kijárnak a hívők által felajánlott adományokat összegyűjteni.”

Oda meg vissza vagyunk a gasztronómiáért, ezért mindenképp kifaggatjuk az ételekről is. Tudtátok például, hogy a thaiok már reggelire is főtt ételt esznek? Étteremben minimum 4 féle fogást rendelnek – maguk előtt csak a rizs van, az asztal közepén lévő tányérokból közösen esznek. Vannak egészen elvetemült kaják is, leginkább az utcai piacokon: ilyen például a forrón gőzölt-főtt kacsaembrió, amiről csak lefejted a tojáshéjat, és hamm. Reggelire, érted… van aki rántottát, van aki kacsaembriót – ennyi. Marcsi kedvence a „részeges tészta”, ami egy lebbencstésztához hasonló rizstészta sötét szójaszósszal (ebben ázik, mint a részeg az italban), thai karalábé levéllel és tojással. Nagy kedvencei a különleges erdei gyógynövény-szerű zöldségekből készült ételek, de készített már tojásrántottát és levest is hangyatojással.

„Ha Thaiföld az úticélod, – folytatja – akkor minimum 2 hétre érdemes tervezned. Szerintem egy élet is kevés a rengeteg látnivalóhoz: ott van a többmilliós város (Bangkok) és az azt körülvevő nyüzsgő piacok tömkelege – ezek legalább 3 éjszakát megérnek. Rengeteg templom van és Ayuttaya, a világörökség része is egynapos túra. A nemzeti parkok híresek különleges élővilágukról és a szebbnél szebb növényekről, vízesésekről.” A turisták nagy eséllyel Phuketre hajtanak, de Marcsi azt is megsúgja, hogy van ám ott még fullos tengerpart: a kedvencük Koh Chang és Koh Kood szigete a Sziámi öbölben, illetve lent délen Koh Lipe, vagy Koh Yao Yai szigete; ezek kevésbé zsúfoltak, még főszezonban sincsenek sokan.

A kultúráról is kérdezünk tőle, de Marcsi itt felteszi az ujját – erről napokat tudna mesélni. Azt az érdekességet viszont elárulja, hogy a thai öltözet országrészenként más, viszont minden thainak van egy thai selyem ruhája – ezt a szőtt, hajtogatott szoknyát Sirikrit királynő tette népszerűvé.

Marcsi végül azzal zárja a beszélgetést, ami a thaiok leggyakoribb mondata, és amit igazán eltanulhatnánk: „mai pen rai” – azaz „semmi gond”. Ha valami megtörténik, annak meg kell történnie. Felesleges idegeskedni miatta.

Hát, ez Thaiföld. Ha kedvet kaptál hozzá, Marcsi oldalán bőven olvashatsz még róla, itt:

Blog
Facebook

Cikkünket megtalálod a Flyerz Magazin 2018 augusztus/szeptemberi számában is!

Hozzászólás írása