GASZTRO MAGAZIN

Cukor – életünk megédesítője, vagy épp halálos mérge?

A dohányzás, az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek fogyasztása időtlen idők óta káros szenvedélynek számít, melyek romboló hatásait annyit szajkózta már a média, hogy beleégett a köztudatba. De mi a helyzet a cukorral? Tényleg túlzás lenne felvenni az „édes mérget” az egészségtelen függőségek listájára?!

Sajnos a statisztikák szerint egyáltalán nem.  Az elmúlt 100 évben ugyanis drasztikus tempóban jelentek meg, illetve terjedtek el azok a civilizációs betegségek – elhízás, diabétesz, szív- és érrendszeri megbetegedések, anyagcserezavarok, rák stb. –, melyek a helytelen életmód egyéb összetevői mellett, elsősorban a világszerte megnövekedett cukorfogyasztásnak köszönhetőek.

Cukorhasználat régen és ma

A leginkább félreértelmezett tézis a napjainkban „halál fűszereként” is emlegetett répacukorral kapcsolatban az, hogy elődeink is használták, mégsem volt tőle semmi bajuk. Igen, használták, csakúgy, mint a többi fűszert: egy csipetnyit szórtak az ételeikbe belőle, nem pedig 20-30 dekával sütöttek-főztek! (Tegyük hozzá, hogy a cukor az 1900-as évekig luxuscikknek számított kontinensünkön, így nehéz lett volna a mai háztartásokban felhasznált mennyiségekhez hozzájutni.)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szervezetünknek a répacukor azon feldolgozott formájára, amit ma a boltok polcairól leemelünk, valójában nincs is szüksége.  A korábbi századok embere az édes ízeket leginkább gyümölcsök és (valódi!) méz formájában ismerte, használta. A cukorgyártás fellendülésével azonban pár évtized alatt megsokszorozódott az egy főre jutó fehér méreg fogyasztása.

Cukor-alkoholizmus

A cukorfüggőséget (folyamatos egyszerű szénhidrát utáni sóvárgás) nevezhetjük a gyerekek alkoholizmusának is. Hiszen egy átlagos gyermek valamilyen finomított péksüteménnyel kezdi a napját, ami alaposan megemeli a vércukorszintjét, majd az hirtelen lezuhan, amitől rövid időn belül megéhezik, és újabb gyorsan laktató, cukros ételre vágyik.

Kis hazánk úttörőnek számít a „cukoradó” 2011-es bevezetésével, amivel az üdítőitalokat és az alacsony gyümölcstartalmú lekvárutánzatokat sújtotta; ezáltal egy év alatt, mintegy negyedével visszaszorítva az érintett termékek fogyasztását. (Egészségünk érdekében reméljük, hogy a jövőben még több hasonló szankcióra készül az állam.)

Alternatívák a cukorpótlásra

Mint minden káros szenvedélytől való megszabaduláshoz, a cukorfüggőség leküzdéséhez is szükségünk lesz nagy adag akaraterőre és kitartásra. Azonban rendkívül pozitív tendenciát figyelhetünk meg a kereskedelemben a cukorhelyettesítők kapcsán: már nemcsak a bioboltok kínálatában, hanem a legtöbb drogériában, szupermarketben, sőt már a kisebb üzletekben is találkozhatunk természetes és mesterséges édesítőszerekkel. A legnépszerűbbek a szintetikus asztali édesítők mellett (melyek mérgező hatásai máig vitatottak) a nyírfacukor, a stevia, a kókuszvirágcukor, a maltit, a mannit és –személyes kedvencem – az eritrit.

Érdemes minden vásárláskor a termékek címkéjét bújni, mert a legtöbb élelmiszerben, amiről nem is sejtetnénk, hogy cukrot tartalmaz, bizony fellelhető az édes méreg. Ugyan nem szükséges fóbiaszerűen kezelni ezt az összetevőt, de jó, ha tisztában vagyunk napi valós fogyasztásunkkal és kordában tartjuk azt!

 

Szöveg: Plézer Panna