INTERJÚK NIGHTSHIFT

Egy hatalmas olvasztótégely volt a Dokk Cafe, ahol diákok éppen úgy megfordultak, mint celebek, sztársportolók és modellek

Grasshopper

Kevesebb mint egy hónap múlva újra visszatér a sokak által imádott korszak egyetlen este erejéig. Ha Te is ott voltál minden héten a Dokk Caféban, de legalábbis egyszer jártál már ott és nagyon bejött, akkor március 25-én a MAD-ben a helyed a Remember Dokk Café partin! Ez alkalomból beszélgettünk egy kicsit a hely egykori rezidensével, DJ Miller-rel, akinek oly’ sok szép éjszakát köszönhetünk!

Mikor és miért köteleződtél el az r’n’b és a fekete muzsikák irányába?

Igazából a zene iránti imádatom kezdete gyermekkorom első néhány évére tehető. Édesapám folyamatosan zenét hallgatott mindenhol, a lakásban, a műhelyében, az autóban, és még a nyaralóban is. Tehát egyértelműen Ő „fertőzött meg” a könnyűzene számtalan stílusával, hiszen hallgatott funky-t, jazz-t, disco-t, rock-ot, rock & roll-t, sőt, még rhythm & blues-t is. Aztán természetesen az általános iskolai bulikon szocializálódtam tovább zeneileg, és a középiskolai évek végére már egészen komoly zenei gyűjteményem volt a kedvenceimből kazettákon és bakeliteken.

A fekete muzsikák „forró szele” engem is a néhai Fortunában csapott meg, mint oly sokakat a generációmból, ahova először az akkori kick-box edzőmmel, a legendás Hugyetz Lajossal és sporttársaimmal „tévedtem” le egy fárasztó tréning után. Ez végleg megpecsételte a sorsomat, legalább annyira, mint a Cserhalmi Gyuritól kapott zenei munícióm, amelyet „mesteremként” adott számomra.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Dokk Café-val?

A Dokk Cafe-ban a BudNight-os srácokkal kezdtünk főiskolás bulikat bonyolítani, először csak kéthetente csütörtökön. Majd az évek során a „Thursday Session” névre keresztelt rendezvénysorozat annyira kinőtte magát, hogy minden héten mágnesként vonzotta oda a budapesti publikum legjavát, valóságos tömegeket mozgattunk meg hétről-hétre minden csütörtökön.

Emlékszel még az első Dokk Café-s estédre? 

Természetesen emlékszem rá… Még az eredeti design közepette állhattam be a legendás hely lemezjátszói mögé, és szigorúan csakis bakelitről pörgettem a talpalávalót az akkor még szerény létszámú közönségünknek. Szerintem azon az éjszakán senki nem gondolta, még mi magunk sem, hogy ezekkel a csütörtöki bulikkal történelmet írunk majd… Hogy milyen volt? Egyáltalán nem volt könnyű, mivel a befogadóképességhez képest aránylag kevés embert kellett ott tartanom és mozgatnom a parketten. De mivel úgy tűnt, hogy nincs különösebb tétje a dolognak, csak csináltam azt, amit jónak láttam, egyfajta örömzenélés szintjén.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb este a Dokk Caféban?

Sok-sok emlékezetes estém volt az ominózus helyszínen… De ha mégis ki kellene emelnem a rengeteg hatalmas buli közül néhányat, akkor azt hiszem, hogy kettőt mindenképpen meg kell említenem. Az egyik kiemelkedő élményem egy igazi kihívás volt számomra, mivel a hétvégi bulik állandó hangulatfelelősét, nagyra becsült kollégámat és barátomat, Dj Fat-et kellett helyettesítenem néhány órára, mert Ő a cégen belül egy másik „Rá szabott”, fekete zenés rendezvényen is házigazda volt aznap éjjel. Na, itt bizony benne volt az a bizonyos zabszem a hátsómban… Más volt a közönség, csak és kizárólag r’n’b zenékkel kellett megoldanom az este rám eső részét, méghozzá úgy, hogy ne hozzak szégyent a mélyen tisztelt pályatársamra és a „Dokk Cafe családra”. Szerencsére egészen jól sikerült, és amikor Ádám megjött, akkor megkönnyebbülten adtam át Neki a helyét, majd hajnalig buliztam az általa teremtett fantasztikus hangulatban.

A másik maradandó élményt egy olyan csütörtök este adta számomra, amely tulajdonképpen már nem is lett volna… Előző héten már lezártuk az adott szezont, elbúcsúztunk a csütörtöki közönségünktől, hogy „majd találkozunk ekkor, meg akkor, itt és ott”, mert a nyárias idő beköszöntével átvették a stafétát a kerthelyiséggel is rendelkező, nyitott, szellősebb helyek. De azon a bizonyos csütörtökön annyira zord időjárás volt, hogy egy spontán ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, mégiscsak ki kellene nyitnunk aznap este, mert ilyen időben tuti nem megy senki egy nyitott helyre szórakozni. Gyorsan mozgósítottuk a „gépezetet”, elkezdtük gőzerővel tolni a neten a villámgyorsan elkészített flyert, aztán csak vártunk. Az eredmény egy hatalmas, teltházas party lett, amit alig tudtunk befejezni, olyan érzésünk volt, mintha örökké tarthatna…

Milyennek írnád le a klub hangulatát? Milyenek voltak az emberek, a közösség?

Egészen különleges atmoszférája volt a helynek, különösen a felújítást követően, amikor is egy abszolút világszínvonalú szórakozóhelyként született újjá hőn szeretett második otthonunk. A közönség szempontjából egy jó értelemben vett, hatalmas olvasztótégely volt a Dokk Cafe, ahol diákok éppen úgy megfordultak, mint celebek, sztársportolók, modellek, és sok esetben még a városban éppen koncertező világsztárok is (pl. Skrillex, vagy H.P. Baxxter, a Scooter frontembere). A repperek, az öltönyös úriemberek, a laza csajok, és a cicababák együtt buliztak ott.

Melyik a kedvenc zenéd abból a korszakból?

Volt egy nagy kedvencem, amit még a néhai Dj Service-ben vásároltam maxi-cd formátumban, ez pedig nem volt más, mint Dj Blackskin-től a „Tooty Frooty”. Elég ritka zenének számított, akkoriban nem nagyon játszották itthon. Sok DJ kolléga is meg-megkérdezte egy-egy Dokk Cafe-s látogatásakor, hogy mi is ez? Erre a darabra állandóan hatalmas tombolás volt, és én még a mai napig szívesen játszom az r’n’b bulikban.

Miért várod leginkább a Remember Dokk Cafe bulit?

Azért várom leginkább, mert nagyon bízom benne, hogy minél több régi arccal találkozhatunk a régi szép idők emlékére, illetve mindig nagy öröm és megtiszteltetés számomra, ha Dj Fat barátommal állhatok a lemezjátszók mögött.

Mit üzensz azoknak, akik már Veled együtt készülődnek?

Nincs kifogás, Mindenkinek ott a helye, aki valaha is jól érezte magát velünk a Dokk Cafe impozáns falai között, vagy csak hallomásból ismeri a legendás hely utánozhatatlan hangulatát! Gyertek, hogy emlékezzünk, beszélgessünk, és persze reggelig táncoljunk, tomboljunk az akkori menő muzsikák legjavára!

Részletek >>>

Remember Dokk Cafe – Tavaszi Zsongás