LifeTECH

Fotózz máshogy mobillal – Huawei P9 Leica lencsével

Többségünk amikor telefont választ, nem csak a könnyű kezelhetőséget tartja szem előtt, hanem a multimédiás és fényképezési, videó-készítési funkciókat is. Számunkra is pont ezért volt érdekes a P9, hiszen ezelőtt még nem próbáltunk ki két lencsével rendelkező telefont.

huawei-p9-4

A standard funkciókkal nem is foglalkozunk, azt ebben a kategóriában minden telefon teljesen jól teljesíti. Azt meg mindenki maga döntse el, hogy kinek melyik kezelőfelület tetszik jobban.

Nos, visszatérve a képmegjelenítési szolgáltatásokhoz. A P9 egy 5,2 hüvelykes IPS kijelzős mobil Az IPS egyik legnagyobb előnye, hogy a betekintési szöge iszonyatosan nagy. A képátlóhoz társul természetesen a fullHD felbontás (1080×1920 pixel), ami nem rossz, azonban a telefon bejelentésénél is már voltak QHD-val szerelt mobilok. Azonban a 424 ppi-s képpontsűrűséggel nagyon szépen jeleníti meg a képeket. Fényereje kifejezetten meggyőző, színei és a kontraszt is teljesen megfelelő. Talán pici hátrány, összehasonlítva más mobilokkal, hogy egy leheletnyivel hidegebbek rajta a színek. Persze ez kalibrálható.

huawei-p9-7

És jöjjön a lényeg. A Huawei a Leicával közösen alkották meg a telefon két, egyenként f/2.2-es rekeszértékű aszfériukus Summarit lencséjét. A szenzorok a Sonytól származnak, 12 megapixelesek. A pontos fókuszálásról hibrid rendszer gondoskodik, ami egy lézeres megoldás. Azonban miért használ ez a telefon két érzékelőt? Az egyik ezek közül egy színes (tehát RGB) BSI a másik azonban egy egyszerű fekete-fehér érzékelő, ami a színesnél 300%-kal több fényt képes beengedni. A részletekbe nem mennénk bele, hogy az miért is van, aki szeretne utána tud olvasni. Alapvetően a hibrid fókusz egy csodálatos találmány (ezért képes a telefon ráélesíteni egy objektumra), de hatótávolság kimerül 1.5m-ben. Itt is van jelentősége a dupla kamerának, mivel a két érzékelő összehasonlítva a képpontokat, összerakja a tárgy mélységét. Kiemelendő, hogy ebben a mobilban nincs optikai képstabilizátor, ami nem lett volna hátrány, de hiányát annyira nem éreztük. Ez van a hátlapon.

Az előlapon egy 8 megapixles – ugyancsak Sony – érzékelő teljesít szolgálatot. Erről nem is írunk, általában nem ezt használjuk fotózáshoz.

Pár szóban a szoftverről, mivel a jó érzékelők és lencsék mögött is egy megfelelő firmware (szoftver) kell, hogy álljon. Nagyszerű, hogy a Huawei lehetőséget kínál arra, hogy teljesen manuális módot használjunk. Ami nagyon tetszett, hogy van RAW mentési lehetőség is.
Nézzük a legfontosabb jellemzőket:
ISO érték: 50 és 3200 között állíthatjuk
Záridő: 30mp és 1/4000 közötti tartomány
Fókuszmód: (AF-C, AF-S, kézi)
Fehéregyensúly: 4 előre beállított, valamint +2800K és -7000K között manuálisan állíthatjuk

A szokásos sallangokkal, mint a panoráma mód és előre beállított lehetőségekkel itt sem foglalkoznék. Természetesen ezek mindegyike van benne.
Nézzük a képeket, melyeket tárgysátorban, este és nappal készítettünk. Amire kíváncsiak voltunk, hogy a telefon, hogyan teljesít tárgysátorban és este, hiszen az f/2.2 lencsék pontosan erre lennének alkalmasak.

A tárgysátorban készült képek nem véletlenül készültek egy Nikon D5-ről, mivel pontosan ezen géppel készült képeket hasonlítottuk össze a P9 képeivel. Persze a két szegmens közel sem ugyanaz, azonban érdekesnek találtuk a különbségeket. A tesztben nem használjuk a D5 tesztképeit az igazságosság jegyében, hanem inkább a Huawei-Leica előnyeit próbáljuk kiemelni.

A P9-cel készült képek esetében nagyon jól látható, hogy az f/2.2 rekesznél az elmosás hirtelen érkezik meg, így picit fura érzésünk van. Mintha csak egy szoftver gondoskodna arról, hogy a háttér elmosott legyen (a megfelelő mélységéllességről), nem pedig a lencsén múlna. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ha megnézzük jobban a képeket, ez csak akkor jelentkezik, amikor túl nagy a távolság, vagy pedig nem talál elég kontrasztot, tehát túl homogén az anyag, amit fotózunk. Többségünk nem fog ilyen tárgyról képet készíteni.

Ettől függetlenül a többi telefonokkal összehasonlítva nagyon is jónak mondható manuális módban, ilyen rekeszértéknél a képkészítés. Nézzük meg a többi képet is, ahol jól látható a P9 képessége. Megfelelő kontraszt, szép, éles képek.

Hogy ne csak olyan képeket lássunk, ami ki van hegyezve a fényképezés trükkjeire, ezért íme pár kép, ami a Huawei-Leica színfeldolgozását is jól érzékelteti.

És akkor jöjjön egy kis összehasonlítás éjjeli fotózásnál. Itt nem használtuk a Pro módot és persze nem is a Nikon D5-tel hasonlítottuk össze, hanem a megjelenéskori vetélytársával a Samsung Galaxy S6 Edge + mobillal.
Azt kell, hogy mondjam, mivel a telefonban nincs optikai képstabilizátor, ebben az esetben a színeket és a részleteket (textúrát) a Samsung mobilja jóval jobban kezelte.

Mint az látható tesztből, a Huawei a P9-cel egy nagyszerű, fotózásra is alkalmas telefont gyártott (a Leicával közösen). Amikor azonban a határait feszegetjük ennek a technológiának, előjönnek a korlátai. A telefon ennek ellenére nagyon is jól teljesített, kifejezetten szép képeket készített. Nagyon jól használható nappali fényviszonyok között és akár olyan embereknek is szívesen ajánlható, aki Intstagramra vagy más közösségi hálózatra szeretne feltenni az átlagosnál jobb minőségű fotókat. A mobil teljesítményére nem lehet panasz, erőteljes, gyors hardvere minden multimédia alkalmazást szépen vitt.

Hozzászólás írása