INTERJÚK MAGAZIN SPORT

Georges Leekens: „Ez az én kihívásom, ez az én feladatom.”

Ha manapság létezik igazán nehéz munka, akkor az a magyar labdarugó-válogatott szövetségi kapitányi posztja. Az elmúlt évtizedben nem egy szakember megpróbáltatott benne, és olykor kevésnek bizonyult, de olyan is akadt, akinek diadalmenet övezte az útját. Georges Leekens szerint nincs különleges recept a sikerre, csak a kőkemény munka hozhat eredményt. A magyar labdarúgó-válogatott belga szövetségi kapitányával beszélgettünk.

Hogy látott munkához, mit tartott az első és legfontosabb feladatának?

Az első és a legfontosabb célom felkészíteni a fiúkat a szeptemberi Eb-selejtezőkre. Megvannak az elképzeléseink arra, hogyan kell együtt dolgoznunk a csapattal, az edzőkkel, tehát minden adott ahhoz, hogy előre lépjünk. A mottónk, hogy dolgozz keményen, és soha ne légy elégedett – ezzel az attitűddel kell odaállnunk a nagy mérkőzésekre. Közösen szeretnénk haladni a klubokkal, az akadémiákkal, akiknek a meglátásaira és javaslataira teljesen nyitottak vagyunk, hiszen mindannyian fejlődni szeretnénk. Ha fejlődnek a klubcsapatok és az akadémiák, az jó a válogatottnak, és ha előrelép a válogatott, akkor az jó a kluboknak és az akadémiáknak.  2018-ban új fejezetet nyitottunk, és keményen dolgozunk majd.

Ön szerint mi az a plusz, ami most talán még hiányzik a nemzeti válogatottból?

Nehéz ezt számomra körülírni. A csapatban remek a hangulat, de pusztán a tehetség és a technika nem elég, ha nincs meg a kellő tapasztalat. Be kell látnunk, hogy 2017. nem volt jó év, vissza kell küzdenünk magunkat. A közönség harcosokat akar látni, szeretnék, hogy mindent beleadjunk, és keményebben dolgozzunk a többieknél. Nem a minket övező kultúrát kell megváltoztatni, hanem a hozzáállást. A nemzeti válogatottban nagy megtiszteltetés játszani, és ezt minden pillanatban látni szeretném a játékosokon. Ez az én kihívásom, ez az én feladatom.

Hogy érzi magát Magyarországon, azt kapta, amire számított?

A magyar emberek kedvesek, udvariasak, bár kissé csalódottak az eredmények miatt – de ezt leszámítva úgy érzem magam, mintha otthon lennék. Szép edzőközpontok vannak, jók az ételek, de nem ezekért vagyok itt, hanem hogy dolgozzak. Boldoggá tesz, hogy a feleségem és a lányom ideutaznak majd a feleségem születésnapján. Persze ők csak azt látják, hogy eljöttem otthonról a foci miatt, de elfogadják az ambícióim, támogatnak mindenben.

Azért vagyok itt, hogy a magyar válogatottat visszavezessem a korábbi helyére, ám ez nem egy egyszerű feladat. Nagy kihívás, de ugyanakkor azt gondolom, meg lehet csinálni, csak egy kis türelmet kérek hozzá. Amikor nyer a csapat, a szurkolók sokszor úgy érzik, onnan már minden megy magától, de ez nem így van. Minden nap dolgozni kell, és megpróbálni válaszolni a modern futball fejlődésére.

Ez már nem ugyanaz a játék, mint 20 évvel ezelőtt volt, rengeteg a speciális munka és az előkészület. A legfontosabb, hogy nem szabad negatívnak lenni, csakis előre érdemes tekinteni. Ebben is próbálok példát mutatni mindenkinek.

Ön állítja fel a célokat, vagy kapitányként inkább utasításokat teljesít?

Mindannyiunknak egy célja van: hogy nyerjünk. Ez ilyen egyszerű, én legalábbis szeretnék megnyerni minden mérkőzést. Nem könnyű dolog magasabb szintre jutni, és ott maradni még ennél is nehezebb, ezt mind tudjuk. Ezt a felelősséget helyezem magamra és a játékosaimra is, mert úgy gondolom, ettől leszünk jobbak. Az ambíciónk világos: fejlődni akarunk. Klubszinten is növekedést várunk, remélem, lesz olyan csapat, amely bejut a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga csoportkörébe. Ha előrébb lépnénk, akkor valószínűleg a légósaink is még elszántabban jönnének haza a válogatott meccseire, hogy megmutassák, mennyit tudnak tenni ezért a közösségért is.  Ez a legfontosabb, a csapatmunka. Tudja, nem szeretem az önző gondolkodásmódot és az önző játékot sem.

Mit gondol, reális cél lehet a válogatott számára a következő évek valamelyik világversenye?

Hogy erről feltételes módban kell beszélgetnünk, az a mi hibánk. Mi okoztuk ezt a kétséget, és ezeket az érzéseket nekünk kell eltüntetni. Ehhez valódi megújulás szükséges, és professzionálisabban kell dolgoznunk, mint eddig bármikor. Mindenki azt mondja, hogy van még időnk, messze még szeptember, de szerintem nagyon gyorsan elérkezik. Addig is nagyon-nagyon sokat fogunk tenni, hogy ez legyen a realitás.

Milyen a hangulat az öltözőben, jól működik együtt a magyar-belga mentalítás?

Tetszik, hogy a játékosok élvezettel jönnek, és jó látni, ahogy élvezik a küzdelmet. A legutóbbi mérkőzésünk Costa Rica ellen ugyan nem volt az igazi, de nagyon imponált a fiatalok pozitív hozzáállása. Motiváltak voltak, karakteresebbek, és ha sikerül erősebb mentalitással felvértezni őket, jó klubokba tudnak majd igazolni.

Végezetül, melyik magyar étel vagy ital vált a kedvencévé eddigi itt tartózkodása során?

Sok kedvencem van. A magyar konyha nagyon jó, de amit egyszerűen imádok, azok a különleges italok. Fantasztikusak és nagyon jó minőségűek az itteni borok, de óvatos duhaj vagyok. A pálinka viszont nagyon erős! Mégis, amit a legjobban szeretek, az a magyarok kedvessége. Ez ugyan nem étel vagy ital, mégis egy olyan dolog, ami nap mint nap éltet és táplál engem. Az emberek tisztelettel fordulnak felém, tudják, hogy nagy felelősséggel jár ez a feladat. Az időrendem nagyon sűrű mostanság, de ez a munka az életem, és nagyon remélem, hogy a végén sikeresek leszünk!

 

Szöveg: Tóth Krisztián Márk / Fotó: MTI

Hozzászólás írása