FESZTIVÁL PROGRAMAJÁNLÓ SÖR

Ipába az elvárásokkal!

Nyár van, dübörög a fesztiválszezon, és a nagy zenei fesztiválok mellett egyre több ingyenes kajapiafesztivál is ellepi az országot. Ezen sorba illik a Szabadság téri sörfesztivál, amelynek szervezői a Várból költöztek Pestre, és azzal a lendülettel ingyenessé is tették a fesztivál bejárását. A szerencsés újságírók lelkes csapatát Vásárhelyi István sörsommelier vezette végig a kiválasztott sörfőzdék kínálatán, amely a nagy és kisebb főzdék közötti egyensúly céljával két nagy és három kisebb főzde söreit kóstolhattuk meg, hogy a legvégén már kellően jó hangulatban Guinness-t csapoljunk magunknak szakértő segítséggel.

A szikár tények ismertetésére jelen sorok írója már csak egyre homályosabbá váló emlékei miatt sem vállalkozna, amit kiindulópontként tudni kell, hogy az ingyenesség csak a pulthoz érésig tart, egy 1.200 forintos üvegpohár megfinanszírozása után kezdhetjük el ugyanis a sörfogyasztást. A sörök ára amúgy az egy-egy ilyen fesztiválon megszokott, a lerészegedéshez mindenképp vaskos pénztárca kell, de valószínűleg nem is ez az ideális célkitűzés. Háromféle pohár közül választhatunk, egy talpas a lágyabb, nyárias sörökhöz, egy craft pohár a testesebbekhez, és egy hagyományos söröspohár a mainstreamhez. Az illő pohárhasználatról a fesztiválon is tájékozódhatunk, de félni nem kell, bármelyik pohárba töltenek bármiből, ráadásul szuper ötlet, hogy két helyen pohármosókat is elhelyeztek.

Sörtúránkat a Dreher-csoportnál kezdtük, ahol jó érzékkel pogácsákkal is várták az erre lelkesen lecsapó, még józan újságírókat, beszámolónk azonban nemcsak ezért (és a kezdeti józanság miatt) részletesebb, hanem a hosszabb idegenvezetés és a kóstolható sörök szélesebb köre miatt is, illetve azért, mert ez a kóstoló a végső tanulságokat is előrevetítette. Először is a frissesség: a high-end sörfogyasztás ugyanis, olybá tűnik, egy folyamatos harc Louis Pasteur szellemével, pasztörizálásról úgy tűnt, hallani sem akar a gourman sörfogyasztó. A Drehernél erre két módon is reagálnak: köznapi fogyasztóknak az Arany Ászok frissenszűrt sörével, az igazán kifinomult szerencséseknek (ugyanis csak 8 budapesti helyen kapható, és vidéki terjeszkedés nem várható) pedig a Dreher és a Pilsner Urquell tanksörével, amelyek egyenest a gyárból érkeznek (Pilsenből is idegurul a kamion egy nap alatt), és maximum három hétig tárolhatók, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ennél sokkal hamarabb kiürülnek a 250-500 literes tankok. A másik fő tanulság pedig a sörkultúra meglehetősen buta, avíttas esszencializmusa, ugyanis már itt is úgy vezettek át a Magyarországon most debütáló Hoegaarden Rosée (málnás búzasör) kóstolásához, hogy egy igazán „csajos” sör következik, „hölgyek előnyben”, és társai. Utóbb kiderült, hogy még a poharaknak is van neme, a talpas ugyanis a női sörök kelyhe, míg a craft pohár karakteressége férfit kíván. Hagyjuk is a fejtegetéseket arról, milyen szűklátókörű dolog mindenhez nemeken alapuló értékelést csatolni, még praktikusan sem érthető ez a duma: miért zárnának ki jelentős fogyasztói csoportokat bizonyos sörök célzásából? Szóval kedves fiúk és lányok, itt és most jelzem, hogy a Hoeagarden Rosée egy szuper választás, a 10%-nyi málnalé ugyanis igazi málnából van, a Hoegaarden búzáját meg külön úgysem kell méltatni a sörkedvelőknek, függetlenül a nemüktől.

De bosszankodás helyett irány a Soproni-csoport, ahol alig győztek a sikerekről beszámolni, hasít az újonnan bevezetett Óvatos Duhaj IPA, amit ráadásul egy aranyos-bugyuta teszt kitöltésével ingyen is meg lehet kóstolni, amiből idegenvezetőnk nagyívű várakozásai ellenére természetesen tanulni semmit sem fogunk, de a learning by doing a fogyasztással ezt ellensúlyozza. Megtudtuk azt is, hogy a felsőszüretelésű IPA bevezetése teljesen új technológia kiépítését igényelte, és ezzel kapcsolatban várhatók még kísérletezések a Soproni sörfőzőitől. Ugyancsak jó hír, hogy a Soproni-csoport Beers of Europe névvel további izgalmas söröket terjeszt a fesztiválokon, amelyek közül egy csajos meggysört kóstoltunk (hálistennek azért a fiúknak is engedélyezték a megízlelését), és jobban nem is repeshetne a szívünk, hogy elérhető lesz a fesztiválokon egy igazán finom meggysör, a Mort Subite.

Ezek után végre jöttek a pici sörfőzdék, amelyek közül kinő a First Craft Beer, a szervezők betörési kísérlete a piacra, amely nagy babérokra kíván törni. Immár férfiasabb craft-pohából csusszant egy láger és egy IPA, utóbbi kifejezetten kellemes élmény volt, és nem valószínű, hogy a pohárból áradó tesztoszteron lett volna az oka. A már egyre jobb hangulatú csapat ezután az űrtechnológiával bíró miskolci Zip’s standját célozta be, ahol igazi kísérletezős, nagyon izgalmas kínálattal találkoztunk. És itt most álljunk meg egy szóra, idegenvezetőnk ugyanis felkonferált egy búzasört, amely szerinte a sörösök tizedének ízlene, de nekik nagyon, egyébként pedig egy igen megosztó sör. A Dirty42 fantázianévre hallgató költemény tényleg igazán egyedi, halvány emlékeinkből egy berlini laktobaktériummal való erjesztés dereng fel, aminek eredménye egy fanyar ízű ital (a szerzőnél fejlettebb ízlelőbimbóval rendelkező kóstolók a kávés aromát is felfedezték benne), amihez hasonlót biztosan nem ittál még, és valószínűleg nem fogod rekeszszámra vedelni, de mindenképpen izgalmas élmény.

Az utolsó két kóstoló a nemzetközi kitekintés jegyében zajlott, a méltán híres skót Brew Dog Punk Ipájából csúszott az ital, idegenvezetőnk itt némi rosszallással hangjában jelezte, hogy a kis kézműves sörfőzde már közel sem olyan kicsi, mint kezdetben, mi viszont inkább örüljünk, hogy egyre több helyen jelen vannak a karakteres sörök kedvelőit boldoggá téve. Végül a Guinness-nél tanítottak meg sört csapolni – a technika, a körítés és a jutalom (egy oklevél) pontosan olyan, mint a dublini gyárban, az egyetlen szépséghiba, hogy nem Guinness-korsóba csapoljuk, ez a buborékosodás tekintetében okozhat malőröket, ezzel együtt is kifejezetten jó móka, hát még meginni a pontosan 119 és fél másodperc állni hagyás után csurig töltött korsónk tartalmát.

Összességében tehát határozottan nem csak a hard-core sörfanoknak ajánlott a belvárosi sörfeszt, itt mindenki megtalálja számítását, és remek lehetőség nyílik a sztereotípiák lebontására, ipára fel, lányok, meggysörre fel, fiúk, de főképp mindenki igyon mindent, amit szeret, és csak nyitottan az izgalmas ritka sörökkel is, kérdezni ér, kóstolni érdemes!

Szerző: mitillik