BUDAPEST KONCERT MAGAZIN PROGRAMAJÁNLÓ

Jauri, a tornateremből a sok ezer fős fesztiválokig

Írta Gihon

Aki szereti az elektronikus zenét, biztosan találkozott már Jauri nevével. Marci szettjeit szinte mindenki élvezi, hiszen minden műfajban otthon van, és mesterien vegyíti őket. Simán lehet, hogy a kiállás egy R’n’B/hip-hop sláger, a drop pedig már valami akutális bass-house újdonság, vagy esetleg valamelyik régebbi bigroom. Nos, őt ismerhetitek most meg kicsit jobban.

Mikor és minek a hatására kezdtél el először foglalkozni a zenéléssel?
Erre a kérdésre általában mindenki azt válaszolja, hogy “gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek a zene” – nos, ez nálam nincs így. Hacsak nem számítjuk azt, hogy édesapám reggeltől estig hallgatta az aktuális punkrock zenekarok dalait a műteremben, meg otthon, igazából mindig. Sőt, voltunk együtt gyerekkoromban Red Hot Chili Peppers koncerten is. Az elektronikus zene a gimnáziumban lépett be az életembe, akkoriban a csapattársaimmal, osztálytársaimmal rengeteget jártunk a Hajógyári sziget szórakozóhelyeire. Aztán egyik hétvégéről a másikra azon kaptam magam, hogy a Youtube-on kutatom a zenéket, és ha olyat találtam, küldtem is egyből a sziget valamelyik DJ-jének, bár erre ők biztosan nem emlékeznek. Vagy legalábbis nem kötik össze, hogy néha-néha együtt zenélnek azzal a 15-16 éves kissráccal, aki akkor fárasztotta őket.   

És hogyan kerültél a pult möge?
Bejártam a tipikus 2010-es évekbeli feltörekvő DJ életútját, jött a virtuál DJ meg a kontroller. A suliban tesiórákon mindig fociztak a többiek, de mivel nekem ez nem nagyon ment, intéztem magamnak felmentést, így az első “fellépéseimet” is. Szó szerint, amíg a többiek fociztak, addig én mixeltem a tornateremben. Én lettem a suli DJ-je, vagy valami ilyesmi, szerintem mindenhol van egy ilyen srác, na, és így jöttek a születésnapok, házibulik, és szép lassan az első komolyabb megkeresések.

Sok ismert ember panaszkodik arra, hogy eltűntek mellőle a barátai, veled, hogy van ez? Vannak olyanok, akik a kezdetektől veled vannak?
Van olyan barátom, aki pont az első szülinapos “fellépések” egyikének az ünnepeltje volt, és írta az első instára feltöltött képemhez, hogy Ő akkor is ott fog állni mellettem, ha sikeres leszek. Idén felhívtam az egyik nagyszínpadra, 8.000 emberrel nézhetett szembe mellőlem. Ő valóban mellettemvolt, de nem csak fizikailag, hanem lelkiekben is mindig.
De nem ő az egyetlen, aki akár a kezdetektől, vagy útközben becsatlakozva velem van. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, számtalan üzenetet kapok, sokan bíztatnak, és hála Isten, rengetegen vannak, akik segítenek abban, hogy a céljaimat, álmaimat elérjem. Hihetetlen azt látni egyébként, hogy az elmúlt 8-9 évben mennyi ember állt mellém, tényleg köszönöm mindenkinek.

Melyik volt a legkülönlegesebb fellépésed?
Sok van, idén nyár elején az egyik WORLD IS MINE buli egy fullhardstyle éjszaka volt, én is kaptam 45 percnyi szettidőt, azt például a top 3 fellépésem közé sorolom, imádom azt az energiát, a sebességet, a brutalitást, amit ez a műfaj képvisel. Az elmúlt években nem nagyon volt elfogadott az, hogy ez a stílus megszólaljon a bulikon, de mostanában egyre több szettembe tudom belecsempészni. Volt még egy, de az más szempontból volt különleges. Amikor a New Yorker nemzetközi DJ versenyének régiós döntőjén zenéltem. Annak ellenére, hogy budapesti vagyok, foglaltak nekem is egy menő hotel szobát a belvárosban, állták a vacsorát, minitranszferbusszal szállítottak a hotel és a helyszín között, a backstageben pedig bekészítve vártak az italok, szendvicsek – na meg a nemzetközi jellege miatt minden szervezővel angolul tudtam csak beszélni. Teljesen más volt, mint amihez hozzászoktam, abszolút pozitív élmény, megismerni azt is, hogy milyen lehet az igazán nagyoknak, akik már a világsztár kategóriába tartoznak – megtapasztalni azt, hogy valóban van miért küzdeni, és arra törekedni, hogy fellépésről fellépésre egyre jobb legyen az ember.

Milyen zenét hallgatsz otthon?
Itthon hallgatok mindent, mindenevő vagyok! A hardstyle-tól kezdve a techno-n át néha-néha egy Sum41 album is előkerül, illetve a nagy külföldi nevek megjelenései mellett figyelemmel követem a hazai feltörekvő producerek zenéit, akad azok között is nagyon sok jó.

Mi számodra a szakma csúcspontja? Mi az, amit mindenképp szeretnél elérni?
Erre nem könnyű válaszolni, 8-9 éve, amikor a tesiórákon zenéltem, akkor az volt a csúcspont, ha valaki a dropra lőtt egy gólt, de valószínűleg 4 éve is elképzelhetetlennek tűnt, ahol most járok. Nem vagyok egy irreális srác, nem dédelgetek olyan álmokat, amiket normális körülmények között nem lehet elérni. Persze, ha egyszer úgy adódik, a csillagok is összeállnak, és odafent mindenki úgy akarja, akkor szívesen zárom a Tomorrowland nagyszínpadát, meg az Ultrát sem utasítanám vissza, de inkább állítok magamnak rövidebb távú célokat. Bár hiszem, hogy ha valamit eléggé akarunk, bármire képesek vagyunk, de azért valljuk meg őszintén, egyikünk sem lesz már világcsúcs tartó 100 méter síkon. Szóval dolgozom keményen, de maradok a realitás talaján.

A DJ-kért a lányok is odavannak. Hogyan próbálkoznak be nálad?
Úriember ilyenről nem beszél… A viccet félretéve, nyílván van, aki megkeres, de nem használom fel erre a hírnevemet. Szívesen kommunikálok a követőkkel az instagramon (@jaurimusic) vagy a Facebookon keresztül, de tudom, hogy hol vannak a határok.

Hozzászólás írása