Flyerz Magazin - MINDENHOL OTT VAGYUNK!
Flyerz SelectionNIGHTSHIFTPROGRAMAJÁNLÓ

Jó ez a Velencei tó, de mégse a tenger, bazmeg!

EFOTT

Üvöltötte Péterfy Bori tegnapi koncertjén az EFOTT-on, és ezzel együtt is tett arról, hogy egy órácskára úgy érezzük, mintha egy tökéletesebb helyen élnénk, ahol csillámvilág mögött a nő szívatja meg a férfit, ahol minden úgy szól, ahogy kellene, és ahol a pontos koreográfia mellett is elhisszük, hogy a közönség közé kétszer is beugró, bodysurfölő énekesnő élete legjobb buliján van. A zenekar egyébként is kitett magáért, szünet, visszataps nélkül majdnem teljesen kihasználta a szűkre szabott egy órás fellépti időt. Tegnap szintén erős line-uppal dübörgött a fesztivál, mi azonban már némiképpen összegző hangvétellel búcsúzunk az utolsó este előtt, lássuk a tegnap három tanulságát:

1. A napközbeni programkínálat sekélye

Manapság egy-egy fesztivál külön vonzerejét jelentheti, ha egy erős civil jelenléttel tolja meg a programkínálatot. Nos, ez az EFOTT-on teljesen hiányzik, ami különösen szomorú, ha pont az egyetemistákat tekintik célközönségnek. A jelen lévő szervezetek közül alig-alig találtunk olyat, ami széles körben ismertebb lenne, és ami fontos társadalmi ügyeket képviselne, ehelyett viszont impozáns kitelepüléssel demonstrál Paks2, de a Posta sátrának legnagyobb vonzereje is a nyugodtabb pihenést kínáló boxok kínálata volt. Különösen kellemetlen a politikai pártok jelenléte, természetesen nem gondoljuk, hogy korlátozni kéne a jelenlétet, és a politizáló közbeszéd élénkítése akár szép gesztus is lehetne a szervezőktől, ha ez nem annyiban merülne ki, hogy néhány párt kitelepül agyat mosni. Mondjuk ennek legalább olyan Office-szerűen feszengőn nevetgélős kimenetei lehetnek, mint egy pártelnök velőtrázóan érthetetlen és kínos feltűnése, ennél azonban komolyabb és szomorúbb tanulság a korlátolt, igénytelen, buta jobbikos matricák sikere, az ezekkel felvértezett fiatalok látképe jelentősen rontott a koncertélményeken.
Tegnapelőtti írásunkban ódákat zengettünk a fogyasztói kultúra szabadságának ünneplésére, és valóban, a napközbeni pangást a piaci szolgáltatók mentik meg, legyen az a kifejezetten nagyszabású vurstli, vagy éppen a Pepsi kitelepülése, akik nem túl őszintének tűnő mosollyal, de kedvesen adták kezembe az ajándék napszemcsit, miután a vakteszten természetesen a konkurencia kóláját preferáltam.

2. Merítés a magyarokból

Számomra, aki eddig inkább olyan fesztiválokra járkált, ahol erősebb nemzetközi kínálat sorakozott, kellemes meglepetést okozott, hogy a magyar zenei mezőny is bőven alkalmas arra, hogy a lusta délutánok kínálatát jó értelemben vett tucatzenével hangolja a nagyobb nevekre, az öt és nyolc közötti műsorsávban fellépő zenekarok között nem találkoztunk különlegesen kínos szereplőkkel, ellenben pozitív élményekből több is ért minket, ráadásul az intimebb hangulat (értsd: kisebb közönség) a némiképpen tömegfóbiás tudósító komfortját is növelte. A nagyobb nevek már rutinos fesztiváljáróként nyomják programjukat, viszonylag kevés meglepetéssel: a lemezbemutatókat ne itt várjuk. A már említett Péterfy Bori is egy totális biztonsági játékkal érte el, hogy mindenki vele énekeljen, és ezzel persze semmi probléma nincs. Péterfy Bori még egy szempontból kiemelkedett a mezőnyből, és ez a közönséggel való kommunikáció. Nagy tanulság, hogy még a nagyobb zenekarok egyike-másika sem igazán képes értelmes gondolatok kommunikálására, a kisebbek között pedig kifejezetten fájdalmas volt az amúgy remek zenéket szállító Konyha zenekar szerencsétlenkedése, de például az Esti Kornél tagjaitól is csak annyira futotta tegnap, hogy „túlüvöltjük a Hurts-t – az nem nehéz, höhö”. (És ezzel le is tudhatjuk a nagy felzúdulást keltő pénteki fejleményeket Sean Paul hangosításával kapcsolatban, amelyről azonban személyes élményekkel nem rendelkeztünk). Színpadi jelenlét tekintetében a Bëlga tegnap esti őrülete emelhető még ki, a srácok ugyanis egy csilivili átadási ceremóniával kezdték a koncertet az ünnepélyes avatások országában.

3. Sörök, sörök, sörök

Szerencsére az utóbbi időben valami elindult a hazai sörfogyaszási trendekben, és a nagy sörgyárak is elmozdultak a befagyott kínálattól. Ennek igazán örömteli fejleménye, hogy a Soproni IPÁ-ját is több helyen, és elérhető áron csapra verték, emellett, már-már szokéás szerint, cidert minden pultban mértek. Az étel-italkínálat mennyei volt (bár sajnos a húsmentes ételek palettája nemigen színesedett tavaly óta). Egyetlen területen lenne égető szükség a fejlődésre: a meleg és az alkoholfogyasztás miatt is rém fontos lenne a hidratáció, és ezt viszonylag kevés helyen lehetett csapvízzel megoldani, minden egyéb viszont szokásos fesztiválárakon volt, és ki ne tette volna fel magában már a költői kérdést: miért költsem baracklére a pénzem, ha sört is vehetek belőle?

 

Szerző: mitillik

Leave a Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..