INTERJÚK MAGAZIN

Kristóf volt, tetoválóművész lett – a Törőcsik Art evolúciója

Eve
Írta Eve

Törőcsik Danit mindenki Kristófként ismeri. Egy magyar sorozat által vált ismertté, szerintünk viszont nem a csapongó rosszfiú az igazi énje. Dani ugyanis művész egy olyan vonalon (szó szerint), amin nem lehet hibázni. Biztos kézzel alkot, élethosszig maradandót: Hamburgban dolgozik egy neves tetoválószalonban.

Tényleg a Semmelweis Egyetemen végeztél? Melyik szakon?

Igen! A Testnevelési Egyetemen – sokan még főiskolának ismerik (TF) – Rekreáció és Egészségfejlesztés szakon. Mindig meghatározó szerepet töltött be az életemben a sport, Hosszú évekig vízilabdáztam így egyértelmű volt, hogy olyan munkát szeretnék, aminek köze van a sporthoz. A szüleim pedagógusok, így valahogy adott volt, hogy az én utam is ez legyen, de végül nem tesitanár lett belőlem! (mosolyog)

Honnan jött a tetoválóművészettel való szerelem? Gyerekkorodban is rajzolgattál már?

Nagyon sokat rajzoltam gyerekkoromban. Amikor valami miatt rossz kedvem volt rajzolgattam, de különösebben nem foglalkoztam azzal, hogy talán az átlagnál nagyobb tehetségem volt hozzá. Már tévéztem, amikor azon agyaltam, hogy mit kéne csinálni a TV mellett, hisz tudjuk, hogy a médiában semmi sem biztos… Tudtam, hogy talán ez az (a rajz), amit mindig szeretek csinálni: maradandót alkotni. Úgyhogy egy nagyon jó barátomat megkértem, hogy mutasson be a tetoválójának. Elvittem neki a rajzaimat és azt mondta, ha tényleg szeretném, essünk neki! “Inaskodtam” mellette jó pár hónapot! Jó alaposan megtanította az alapokat, aztán az utamra engedett! (mosolyog)

Szerinted, ha nem lettél volna jó ideig Kristóf a képernyőn, most ugyanitt tartanál? A közéleti szereplés segített az álmaid megvalósításában?

Azt gondolom, nagyon sokat köszönhetek a tévének. Éltem a lehetőséggel, amit nyújtott. Azt az ismertséget, amit az alatt az idő alatt szereztünk/szereztem, hogy a sorozatban voltam. Mindemellett ez a visszájára is elsülhet. Ha valamilyen negatív dolgot csinál egy ismertebb ember, azt ugyanannyian tudják – ha nem többen –, mint amikor pozitívat. Nyilván az én esetemben is így van.

A kezdeteknél segített, hogy ismertek az emberek; kaptam egy megelőlegezett bizalmat tőlük, de ha nem élek ezzel és vállalhatatlan munkákat készítek, az ugyanolyan gyorsan terjed mint az ellenkezője. Az, hogy meghívást kaptam egy nagyon jónevű szalonba, Hamburgba és Madridba, talán plusz visszajelzés, hogy jó úton járok, hisz ők csak a munkáimat látták, az alapján döntöttek!  Emiatt szakmán belül Magyaroszágon elég sok az irigyem, de ezzel abszolút nem foglalkozom. Tisztában vagyok vele, hogy itthon sokak szemében kívülálló voltam, vagyok és maradok. De hát… nincs ezzel baj! A vélemény szabad, továbbá érdektelen… (mosolyog)

A sorozatban alakított karaktered mennyiben hasonlít valódi önmagadhoz?

Kristóf karakterjellemzése egész más, mint amilyen én vagyok. Ellenben mivel én játszottam el, biztos találnának a privát életemben, viselkedésemben hasonló mozdulatokat, megnyilvánulásokat. Ha egy szóval kell válaszolnom arra, hasonlítok-e Kristófra, annyit mondok: maximum külsőre! (mosolyog)

Az Instagram oldaladat böngészve látható, hogy nagyon szépen felépített a munkásságod és az ahhoz köthető képanyag. Ez teljesen tudatos?

Igen. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Az emberek szeretik a szépet! Ebben a szakmában is nagyon fontos a marketing. Ez például egy óriási hiányosság az itthoni szakmán belül. Legtöbben abszolút nem tudják, hogyan prezentálják a munkájukat. Tudni kell, kiket szeretne az ember megszólítani és a “saját nyelvükön” szólni hozzájuk… és ehhez nem kell feltétlenül beszélni, elég láttatni!

A stílusod nagyon letisztult. Precíz, aprólékos, egyszerű, sallangmentes – sehol egy felesleges vonal, ahol viszont van, az NAGYON pontos. A kezdetektől így dolgozol?

Dehogy! Teljesen az alapoktól indultam. Varrtam színeset, oldschoolt, fekete-fehéret. Az évek során kialakult az a “stílus”, ami mentén csinálom a tetoválásaimat. A kevesebb néha (legtöbbször) több. Arra viszont odafigyelek, hogy az a “kevesebb” a lehető legtökéletesebb legyen!

Mesélj a Törőcsik Art logóról. Mi a mögöttes tartalom?

Nagyon egyszerű a magyarázat: a nevem kezdőbetűi a logóm. A T és a D van benne elrejtve, minimál stílusban. Próbáltam olyan logót tervezni magamnak, ami könnyen fogyasztható, egyben feltűnő is, ami megragad az ember emlékezetében.

Mennyire szabod egyéniséghez a tetkókat? Van olyan, hogy kérnek valamit, és nemet mondasz rá?

A legfontosabb a vendég elképzelése. Mindig az alapján tervezem a tetoválásaimat, de figyelembe veszek több szempontot: életkor, nem, testalkat, személyiség. Ezeket egybegyúrva rajzolom meg a mintákat, nyilván abban a stílusban, ahogy kijön belőlem. Vannak, akik ragaszkodnak az elképzeléseikhez… ha nagyon nem találkozik a saját ötletem a vendégével, nem szoktam elvállalni a tetoválást!

Azt hinné az ember, az apró, egyszerű tetkók gyorsan és könnyen készülnek. Így van ez?

Választhattam volna könnyebb stílust, mint amit csinálok, mivel ebben nem nagyon hibázhat az ember, az azonnal észrevehető. Sokszor a kisebb tetoválások nehezebbek, precízebb kezet igényelnek, mint a jóval nagyobbak.

Mi a védjegyed, amelyről azonnal felismerhető a munkád? A geometriai formák például úgy tűnik, nagyon közel állnak hozzád.

Szeretem a geometriát, de nem az a kedvencem. Ami talán az erősségem, az a pontosság. Hogy miről ismerik fel a munkáimat? Nem tudom pontosan, és talán ez jobb is! Az biztos, hogy látják, hogy más.

Miért pont Hamburg? Hazai pályára visszatérsz a jövőben?

Amikor meghívtak Hamburgba nagyon megörültem, mivel ez a szalon elég ismert szakmán belül ezen az új vonalon. Olyan művészekkel dolgozom együtt és tudhatom őket kollegáimnak és barátaimnak, akiket már a pályám eléjén bekövettem. Nézegettem a munkáikat és csak álmodtam róla, hogy egyszer velük melózhassak és tanulhassak tőlük.

Nagyon nagy megtiszteltetés együtt tetoválni velük! (mosolyog) Egyidőben Madridba is kaptam meghívást, de végül Hamburg mellett döntöttem. Munka szempontjából sokkal jobb a német közeg. Sokkal közelebb áll a mentalitás a magyarhoz, ha munkáról van szó. Nem szeretnék örökre kint maradni. Most jól érzem magam, de szeretnék haza jönni és valóra váltani egy nagy vágyamat, amiről még nem szeretnék elárulni semmit!

Hát Dani, kíváncsian várunk haza! Addig is, itt nézegetjük a munkáidat:

Törőcsik Art Studio
Instagram

Cikkünket megtalálod a Flyerz Magazin 2018 augusztus/szeptemberi számában is!

Hozzászólás írása