GASZTRO

A nagyi a városba költözött és itt is marad – a Lócában!

Eve
Írta Eve

Úgy tartja a mondás, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Nos, két lehetőség van: vagy férfi vagyok, vagy a Lócában nagyon tudják, mi kell nekem. Meg Neked. Meg mindenkinek: a vidékről érkezőknek és mindazon városiaknak, akik még nem kóstoltak házias ízeket.

A boldogság, az elégedettség és a finom étel között szerintem – bár ezt tudományosan nem tudom alátámasztani – szoros összefüggés van. Mondjuk én vidéki fruska vagyok, és ezt minden dicsekvést mellőzve bátran fel is vállalom. Bizony, nekem az volt a legjobb móka suli után, amikor megérkeztem az utca alján lakó dédanyámhoz. Mindig a tyúkólhoz mentem először: ott üdvözöltem Böbét, aki rendszerint úgy burukkolt mint egy szerelmes galamb – volt is rá oka, miután egész délután a hónom alá csapva hordtam. (És nem, nem ettem meg később.)

A zöld nagykapun át viszont nem csak a gyümölcsfákkal tömött kertbe vezetett a kikövezett út: minden alkalommal hívogatóan illatozott a napsugaras terasz és az onnan nyíló hatalmas konyha-ebédlő. Ott sürgött-forgott mindenki hőn szeretett nagyija és dédnagymamája, aki a világon a legjobb ételeket készítette el nekünk. Az általa használt recepteket máig kincsként őrizgetjük, hogy egyszer majd – felnőve a feladathoz – utánozni tudjuk Teri mamát.

Igen: a – korhű – borhűtőt leszámítva pont ilyen volt a dédinél is.

Addig is, míg ezt nem sikerül abszolválni, kénytelen vagyok máshol élvezni az áhított falusi idillt. Mert ebben a világban igenis kell egy hely, ahol nem minden „mentes”. Ahol a liszt fehér, a kalória természetes, és én még ennek ellenére is egészségesen ehetek hatalmas adagokat. Az étlap olyan, mintha a dédi beköltözött volna a Lóca konyhájába. A menüről választható minden fogás szeretettel és ízig-vérig magyar ízekkel, fűszerekkel sül-fő. Úgy, ahogyan régen. Nem helyettesítve az alapanyagokat, csak természetesen – magyar termelőktől.

És igen: a nagyvárosiak hajlamosak giccsnek érzékelni a falusi miliőt de én tudom, milyen volt a nagy ebédlő, milyenek voltak az ízek, színek, illatok. Ismerem a kockás terítőt, a régi bútorokat – a fafaragásokat és a virágok mintáit a komódon.

Tudom milyen asztalhoz ülni és várni, ahogyan elém kerül a gőzölgő-gyöngyöző leves, a friss lecsó, a töltött káposzta vagy a pörkölt, amihez tojásos galuska jár. Néha tányérból, néha pedig a piros lábasból nagy kanállal.

Hogy milyen? Pont olyan, mint a Lócában. Ahol él a múlt és azon nyomban beléd is ivódik, ahogyan átléped a küszöböt. Megvan a Lecsó című meséből a rész, amikor a gonosz ételkritikus megízleli a falatot és visszarepül a gondtalan gyermekkorba? Na, valami ilyesmi történik itt is. Belépsz, leülsz és nemes egyszerűséggel azt kapod, ami boldoggá tesz.

Ezt majdnem elfelejtettem megmutatni… 🙂

Nem csak hétköznap, hanem ünnepnapokon is. Most például klasszikus karácsonyi menüvel (rengeteg hallal), amiből bőséggel válogathatsz és a lakomát akár haza is viheted. Jelzem, ez nem egy elhanyagolható lehetőség, amennyiben nem szeretnél halászlét passzírozni, pontyot pucolni és egész nap a tűzhely mellett rostokolni…

Egy szó mint száz: tessék kipróbálni a Lócát, ha hiszed a nagymamás sztorit ha nem…

Mert nem csak a férfiak szívéhez vezet a gyomrukon át az út…!

Cím: Október 6. utca 3., Budapest, V. kerület
Nyitva tartás: Hétfő – Vasárnapig 11:00 – 23:30
Elérhetőség: + 36 20 281 02 05
Facebook