Nikon D5 - ha profi fotós vagy... | Flyerz.hu
LifeTECH

Nikon D5 – ha profi fotós vagy…

Leslie
Írta Leslie

Sziasztok Canon hívők, Nikon vagyok. Tudom, hogy ez a mondat sokakban tüske lesz. De! Le kell, hogy szögezzem, nagyjából fél évvel ezelőttig én is Canonos voltam. Tehát tisztában vagyok mindkét oldal csúcsgépével és objektíveivel is. Használtam is őket, pontosan olyan igénybevétel mellett, mely esetében nem az volt a döntő tényező, hogy egy tárgy vagy test, hogy van bevilágítva. Hanem főként riport és sport fotóra. Ami ugye technikailag (és persze szerencse kérdésében is) az egyik legizgalmasabb terület.
(A képeket az Acer által biztosított, 4K-s szín-kalibrált monitorán szerkesztettük. Fontos, hogy a képek felbontása és részletgazdagsága a jobb minőségű monitorokhoz lett igazítva.)

De ne siessünk előre. Nem fogtok most túl sok body fotót látni, nem gondolnám, hogy a hivatalos fotókat überelni tudnám és hogy őszinte legyek, ugyanúgy néz ki a gép, mint azokon a képeken, így nem éreztem szükségét a remake-nek.

A Nikon D5-öt először novemberben vehettem kézbe két objektív társaságában (AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8E ED VR és AF-S NIKKOR 70-200mm f/2.8E FL ED VR). Az első képeket Ausztriában készítettem, mégpedig a bécsi állatkertben, ami nagyon jó helynek bizonyult az első demóhoz. Nem csak azért volt nagyszerű, mert szép a környezet, hanem mert könnyebben és szebben lehet megjeleníteni a mélység-élességet, valamint a képi részleteket is.

Első fogásra: akinek még nem volt hasonló gép a kezében, biztosan elveszik a gombok rengetegében. Akinek már volt, feltűnik, azok gondos, logikus elhelyezése. Nagy többségében azért elmondható, hogy akik ilyen típusú gépet használnak, nem az automata módot preferálják, azonban szükségük van a funkciók közötti gyors váltásra. A Nikon D5 ebben jeleskedik. Kifejezetten jó helyre kerültek a programozható gombok, a váz fogása kiváló. Ne felejtsük el, ezt a gépet a profi fotósoknak cipelniük kell, órákon keresztül. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy fogása jóval jobb, mint a konkurenciáé.
Ha kellene pontoznom, az érintésérzékeny LCD kijelzőre egy rakatnyi pontot adnék. Hogy miért? Mert sokkal egyszerűbb a képeket visszanézni és nekem gyorsabb is volt, mint a gombos verzióval. A színeket szépen jeleníti meg, tehát nagyjából azt látom rajta, mint a kalibrált monitoron. Tehát nem csal. És az abszolút extra, ami amúgy alap kellene, hogy legyen, a közelség figyelő szenzor nagyon jól teljesíti a dolgát. Ez nevetségesnek tűnhet, azonban, ha egy picit is rossz annak a beállítása, iszonyatosan idegesítővé válhat munka közben a használata.

Tesztgépünk XQD kártyát használt, természetesen elérhető CF kártyával is, ha valaki az olcsóbb tárolási módszert választaná, vagy nem akarja lecserélni meglévő arzenálját.
(Ha a teljes méretű képet szeretnéd megnézni, kattints a képre jobb gombbal és nyisd meg azt egy új ablakban. Ne feledd, a képek mindegyike szerzői joggal védett, így az semmilyen célra sem használható.)

Pusztán azért, hogy kiszolgáljuk az amatőr (azonban sok pénzzel rendelkező) fotóstársak igényeit is, az alábbiakban pár, teljesen „automata” beállítással készült képet láthattok. Tényleg semmilyen plusz beállítást nem végeztünk. Ettől függetlenül a madár textúrája nagyon is szépen kivehető, a lényegre fókuszált a gép, nem tévesztett. És akkor lépjünk is tovább.

Csak, hogy lássuk a gép kiváló érzékelő technológiáját, nézzük meg a következő képet a vadmacskáról. Azt hiszem kevesen gondolnák, hogy ez a kép üvegen keresztül készült… Tökéletes részletek, tűéles kép. Itt már játszottunk a blende-automatikával, mely f/2.8 volt.

Bár kicsit sötét lett a kép, nem is szerettem volna utándolgozni, akinek jó a monitora, észreveszi a pókhálót is. (Itt már használtuk az ISO automatikát is.)

Az egyik lekdevesebb téma az egész állatkertben ez a majom volt. Olyan, mintha az esőért imádkozna, de az szinte biztos, hogy a nagyjából 5C-os időben, nem akarhatta… A kép rácson keresztül készült, a kismajomról pedig tudni kell, hogy nem a legnyugodtabb alany. A kép készítése során nem használtam az automata objektumkövetést.

Visszatérve a nagymacskákhoz. Nem, ez nem csalás, nem ámítás. Nem 600-as lencsével készült fotó, miközben szadálták a cicusokat. Ez is üvegen keresztül készült, szinte az orrába dugva a gepárdnak a lencsét. Itt már teljesen manuális beállítással készítettem a képet.

Az előző képek, szabadban készültek, tehát a gép a nagyjából 5C-os szabaddtéren volt. Logikusan a koalákat azonban csak beltérben lehet tartani. A gyors környezeti hőmérsékletváltozásnak azonban megvan az a hátránya, hogy a gépen a pára lecsapódik, azonban úgy tűnik, hogy a Nikon erre is talált valamilyen megoldást, persze most ne azt gondoljuk, hogy a trópusi házba bemegyünk és ott sem lesz páralecsapódás, hanem ésszerű keretek között, mint ebben az esetben is, pozitívumként könyvelhetjük el a bevonat meglétét.

És most jöjjön pár érdekesség, melyeknél ugyancsak nem mentem feljebb a 2500-as ISO-nál.

Az utolsó képen a kis hal farokúszóját érdemes figyelni.

Eddig voltak a statikus képek, legtöbbünk a félprofi gépével főként ilyen képeket készít. Következő cikkünkben a Nikon D5-öt a MotoGP-n teszteljük, így lehetőségetek lesz megtekinteni, hogy mire is képes a gép.