FLYBUZZ Kiemelt MAGAZIN NAGYVILÁG PROGRAMAJÁNLÓ Programajánló SPORT VÉLEMÉNY

Szemorvosnál jártam, ideje volt

Na jó, nem kifejezetten szemorvos volt, de a szememet is meg kellett vizsgálnia és sajnos tanulságos végeredmény született. Van nekem egy csodálatos hobbim. Nem is hobbi ez és nem is csak sport, sokkal inkább szenvedély, talán életforma. A repülés. Annak is a legszabadabb ága, a siklóernyőzés. Fantasztikus időtöltés, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Órákig tudnék róla mesélni, hogy milyen szabadságérzetet ad az embernek, mennyire kitisztítja a fejet, amikor egy húzós munkanap után kimegyünk a közeli hegyekbe repülni egyet, milyen nagyszerű érzés a madarakkal együtt hasítani a levegőt, vagy arról, hogy milyen szép is ez az ország fentről. Az adrenalinlöketről már nem is beszélve. Csak éppen, mint a legtöbb technikai, pláne extrém sport esetében így van, ez sem művelhető a megfelelő engedélyek és jogosítványok, jelen esetben pilótaengedély, valamint orvosi alkalmassági nélkül. Ráadásul az orvosi vizsgálatot nem elegendő egyszer, kezdőként elvégeztetni, hanem életkortól függően öt-, vagy kétévenként, később minden évben újra és újra meg kell csináltatni az erre szakosodott repülőorvosokkal. Ami természetesen érthető, hiszen nemcsak saját magunkat, hanem pilótatársainkat is veszélyeztetnénk, ha bármilyen eltitkolt, vagy nem ismert orvosi problémával, rendellenességgel emelkednénk a levegőbe.

A vizsgálat sokrétű és tartalmaz EEG-vizsgálatot, vérnyomásmérést, vizeletvizsgálatot és még jó pár egyéb dolgot is, köztük a szem és a látás ellenőrzését. Bár a siklóernyőzésben nem kizáró ok a szemüveg, vagy a kontaktlencse viselése, a látás elégtelen állapota nagyon is problémás. Komoly veszélyeket rejthet magában, ha például a távollátás nem megfelelő, mint ahogy az is, ha nincs meg a kellő éleslátás, illetve a rövid távolságokról a nagyobb távolságokra nehezen, vagy túlságosan lassan fókuszál át a szem. A levegőben egész mások a perspektívák, mint mondjuk egy „kétdimenziós” autóvezetés közben. Több irányba kell figyelni, a távolságokat nagyon pontosan kell bemérni és az sem árt, ha időben észrevesszük a közelünkben mozgó többi ernyőt, pláne ha feltűnik olykor egy-egy vitorlázógép is. A körültekintés és a jó látás tehát életeket menthet. A rendszeres orvosi vizsgálatnak ennél fogva kiemelt része a látásvizsgálat. Szintén említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy az elmúlt időszakban azt érzékeltem, valamelyest romlott a látásom, főként a jobb szememnél érzem a változást. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy alkonyattájt hunyorognom kell és néha-néha a fókuszálással is problémák vannak, egyre távolabbra kell tolnom például az olvasandó szöveget a szememtől. Ennek tudatában némi aggodalommal vártam a szemvizsgálat részt és az aggodalmam nem volt alaptalan.

A vizsgálat két részből tevődött össze. Először a jól ismert falra helyezett táblát kellett „elolvasnom”, amelyen föntről lefelé egyre kisebb méretű számok sorakoztak egymás alatt, ráadásul három oszlopban. Meglepődve tapasztaltam, hogy nemcsak a középső oszlopot kellett elolvasnom, hanem mindkét oldalsót is, ráadásul úgy, hogy előbb az egyik, majd a másik szememet takartam le, végül a középső oszlop következett mindkét szemmel. Az eredmény – bár a doktornő szerint bőven az elfogadható szinten belül kerültem – igazolta a félelmemet, ugyanis a jobb szememmel az alsó számot már egyáltalán nem, és a felette lévőt is csak nagy nehézségek árán sikerült elolvasnom. A jobb szemről bal szemre váltás is okozott egy kis gondot, mivel várnom kellett pár másodpercig, mire a bal szem éleslátása is visszaállt. A kétszemes vizsgálattal nem volt gond, de ez azért messze elmarad a saját várakozásaimtól. Ezzel még nem volt vége, ugyanis következett a vizsgálat másik eleme, amikor is egy könyvet adtak a kezembe, amelyben azonos színű, de különböző árnyalatú kis körök voltak egy oldalon, a körök között pedig alig észrevehetően más, enyhén eltérő árnyalatú számok és betűk. Ezeket kellett felismerni, szerencsére mindkét szem együttes használatával. Itt azért már jobban teljesítettem, összesen két ábránál kellett picit erőltetnem a szemem, az egyiknél az orvos szerint az lehetett az ok, hogy a korábbi számos ábrák helyett itt egy betűt is elrejtettek a színes körök közé és ezt általában nehezebben veszik észre az emberek. Végül is megkaptam az orvosi alkalmasságit, ott a pecsét a papíromon, két évig megint nem kell ezzel foglalkoznom, mehetek repülni. Azért azt megjegyezte a doktornő, hogy ebben a korban jönnek elő a hasonló szemproblémák és nem árt m egnézetni szakorvossal . Nekem pedig ez a vizsgálat egy újabb megerősítést adott arra nézve, hogy foglalkoznom kell a szemem állapotával, hogy nem árt komolyan vennem a problémát. Egyre inkább hajlok a lézeres műtétre.

 

Hozzászólás írása