BUDAPEST INTERJÚK Kiemelt MAGAZIN PROGRAMAJÁNLÓ

Takarítónőnek áll a Bestiák sztárja

Énekes, díva, műsorvezető, lakberendező, stylist, sminkes, és profi ceremóniamesternő. A mindig tip-top Somorjai Ilona, művésznevén Miss Bee, sosem unatkozik. Imád tanulni, főleg olyasmiket, amihez kreativitás kell, néha küzd a maximalizmusával, hisz a sors útjaiban, és lelkileg egyre edzettebbnek érzi magát, így olyan helyzetekbe is beleáll, amik nem mindig fájdalommentesek…

Amikor végignéztem, hogy mihez értesz, és mivel foglalkoztál, foglalkozol, nem tudtam eldönteni, hogy csodáljalak vagy irigykedjek. Ettől még áll a kérdés: hogy lesz takarítónő a „polihisztorból”?

Úgy, hogy a munka nem szégyen (nevet jóízűen). Mielőtt azonban a bulvárlapok felkapják a hírt, tisztázzuk, Borbála lesz takarítónő a Retropoly című musicalben, én meg Borbála.

Mit kell tudni róla, azon kívül, hogy lottónyertes és senki nem tudja, miért takarít a videotékában?

Ő egy jó fej, nagyszájú komika, aki a megfelelő időben, a megfelelő helyen szólal meg. Kellően cinikus, amolyan beszólogatós, de nem rosszindulatú nő. Nagyon közel áll a szívemhez ez a szerep, mert én is szeretek viccelődni, szurkálódni. Régen ezért kaptam a Bee becenevet, igaz ma már közel sem annyira éles a nyelvem, mint akkoriban.

A korábban felsoroltak között nem szerepelt a színész.

Mert nem is vagyok az. Amúgy érdekes, hogy amikor teljesen leteszel valamiről, akkor kapod meg. Anno minden irányom zenei volt, és felvételt nyertem Toldi Mária Operett Stúdiójába is. Az önszeretetemmel nem álltam túl jól akkoriban, mert szétizgultam a vizsgaelőadásokat, így amikor adódott a lehetőség, hogy válasszak a Színművészeti Egyetem és a Bestiák között, az utóbbi mellett döntöttem. Sosem bántam meg, mert így sokkal összetettebb utat járhattam be, de amikor elmenetem egy-egy musical előadásra, bizony megfájdult a szívem, hogy én is ott lehetnék. Viszont egy idő után letettem erről az álmomról,…és ekkor jött a Retropoly felkérés. Most sincsenek elvárásaim, egyszerűen csak örülök, hogy a sors ezt is megadta nekem.

Voltál énekes-díva, aki saját maga tervezte a jelmezét, kellékeit, élő zenekarral több évig hajókon léptél fel, énekeltél a Smile-ban, műsorvezető is voltál, aztán egyszer csak felröppent a hír, hogy Miss Bee az elsők között lett profi ceremóniamesternő.

Valóban elég hosszú utat jártam be, de ez így van rendben, hiszen minden ilyen kitérő építi az embert, és semmi sincs véletlenül. Az itthonléteim alatt sokszor voltam esküvőkön, zenekarokkal is, meg sokszor besegítettem a szervezésbe, így adta magát, hogy kipróbáljam. Főleg, amikor úgy döntöttem, hogy többé nem utazom külföldre. 2005 környékén a vőfélyek helyét kezdték átvenni a ceremóniamesterek, megfigyeltem, mit, hogyan csinálnak és rájöttem, hogy ez nekem menne.

De miért pont ez? Hiszen addig is énekeltél…

Az univerzum nem támogatta, hogy ismét berobbanjak a popiparba és én nem erőltettem. Ez viszont mozgatta a fantáziámat, hiszen érdekes, nemes munka. A legjobb időszakukban találkozol az emberekkel, boldogak, szerelmesek, azt szeretnék, hogy a nagy nap felejthetetlen legyen, s te ebben segítesz nekik. Szerintem csodálatos. Úgy hogy kidolgoztam a saját módszeremet, amiből nem hiányozhat az éneklés sem, hiszen az is része a csomagomnak.

Most hirtelen megjelent előttem Jennifer Lopez a Szeretném, ha szeretnél című filmben. Súg a vőlegénynek, újjáéleszti az idősebb rokonokat, lelki támogatást nyújt a mennyasszonynak, ruhát igazít…Gondolom, a te feladatod kicsit más, de sminkelni azért tudnál?

Igen, mert mindenre felkészülök. Viszont legfeljebb csak igazítást, korrekciót vállalok. Nem azért, mert derogál, hanem azért, hogy ne szakadjak szét és teljes erővel tudjak a feladatomra koncentrálni.

Univerzum, sors, önszeretet…Ezeket a szavakat csak olyanok használják, akik hisznek benne.

Tíz éve tudatos utat kezdtem járni. Nem vagyok bigott, akinek minden percét ez tölti ki, de ennek köszönhetően egyre jobban értelmezem a jeleket, üzeneteket, illetve hiszek abban, hogy ha valaki elszántan, és alázattal csinálja azt, amit szeret, akkor utat tör magának a céljai felé. Aki előre akar menni, az tegyen is érte, ne hagyja elmenni maga mellett a lehetőségeket, még akkor sem, ha elsőre úgy érzi, az nem méltó hozzá. Soha nem tudod, hogy a sors azt a helyzetet, feladatot, miért küldte az utadba.

Kimondva olyan egyszerűnek hangzik.

Igen, az emberek valamiért félnek az újtól és nem szívesen változtatnak, mert az fájdalommal járhat, közben meg nem veszik észre, hogy amiben vannak, és az nem jó nekik, sokkal fájdalmasabbá válhat. Muszáj néha szembemenni a félelmekkel és találkozni a fájdalmakkal is. Én akkor is belevágok egy-egy helyzetbe, ha óvnak tőle, mert belül érzem, hogy ott valami dolgom van. Lehet, hogy fájni fog, de mikor kielemzem, amellett, hogy fejlődök közben, rájövök, hogy miért kerültem oda. Minél többször megléped ezt, annál bátrabb vagy. Én például elmondhatom, hogy ennek köszönhetően, lelkileg egyre edzettebb vagyok.

Csak lelkileg? Mert mindig úgy nézel ki, mint aki most lépett ki egy magazinból.

A belső harmónia nagyon fontos, onnan indul minden. Viszont lényeges, hogy a testedre is odafigyelj. Egy éve halogatom, hogy elmenjek az edzőterembe, de ha mondjuk, felszedek pár kilót, addig dolgozom rajta, amíg ismét jól érzem magam a bőrömben. Nem szeretném, ha valaki azt mondaná: Bee, kezdesz asszonyosodni. Van egy szerencsés genetikám és egy alap maximalizmusom, amivel néha magamat is idegesítem. Nem arról van szó, hogy minden hajszálamnak egyenesen kell állnia, vagy órákat állok a tükör előtt, egyszerűen csak szeretem, ha harmóniában vannak rajtam a színek, elegáns a ruhám és jó a sminkem.  Szeretem a szép dolgokat, magamon is és a környezetemben is.

Az elegáns ruháról jut eszembe: volt idő, amikor kijelentetted, magas sarkút soha!

Pár éve váltottam nőiesebb vonalra, addig tényleg a sportos ruhákat kedveltem, amiket nem hordok már, de nincs szívem kidobni őket.

Jól jöhetnek még, amikor mondjuk, a gyerek lesz az első?

Abban biztos vagyok, hogy akkor sem adom alább. Inkább felkelek két órával korábban, de nem járkálok majd kócosan, smink nélkül és szakadt melegítőben. Úgy vélem, hogy a család oltárán nem kell mindent feláldozni, inkább az aranyközépútra kell törekedni, az mindenkinek jobb, a gyereknek is. Annyira muszáj egoistának lennünk, hogy önmagunkra időt szánjunk, mert az élet rólunk is szól.

A Retropolyra, miért szakítsunk időt?

Mert nagyon szórakoztató. Érdemes megnézni, hiszen azon kívül, hogy az embernek nosztalgiaérzése támad a daloktól, a történet is sodor magával, és pár órára kikapcsolja az elmét a mindennapok forgatagából. Igazi limonádé; vicces, jó érzéseket közvetítő produkcióról van szó.