MAGAZIN NAGYVILÁG

Ti Amo Italia! – morzsák Olaszországból

Eve
Írta Eve

Most biztosan arra számítotok, hogy nekirugaszkodunk az elemzésnek, miszerint mennyire szép Olaszország, milyen vehemensek a népek ott és, hogy a Pisai ferde torony valóban ferde, a pizza meg vékony tésztás.

Nyilvánvalóan, ezek tények. Az olasz vidékek gyönyörűek, a talján vér tényleg energikusabban folyik és az a torony sem lesz már egyenesebb – mondjuk nem is lenne nagy biznisz… mert különben hogyan fotózkodna ott gimnasztikázva nettó kétmillió ember per nap, ugye?!

Mégsem ezzel szeretnénk most Titeket fárasztani, inkább pár érdekességet mesélünk el. Például tudtátok, hogy az Olaszországhoz tartozó Lipari-szigeteken van a világ máig legaktívabb vulkánja? A Stromboli nagyjából minden nap kitör, és ez ott annyira megszokott, hogy a szigetlakók nagyjából egy vállrándítással kezelik – annyira menők, hogy elmondhatják: egy vulkán lábánál van a házuk. Nagyobb lávakitöréseknél azért evakuálják a szigetet, ez legutóbb 2007-ben történt meg.

Forrás: Flickr by NASA Goddard Photo and Video

Amúgy Olaszország tényleg lélegzetelállító természeti vizuállal van megáldva: rengeteg háttérkép kering az interneten Monte Sibilliniről, Cinque Terre színes, sziklákon gubbasztó házairól, vagy épp a toszkán lankákról, az eget bökdöső tűhegyes ciprusfákkal…

Forrás: Iha Holiday Ads

Na de térjünk vissza a földre. Milyenek valójában az olasz emberek? Majdnem ugyanolyanok, mint mi. Csak kicsit egészségesebbek, barnább bőrűek, tovább élnek, hangosabban magyaráznak és nagyon élvezik az életet. A bennünk gyökeredző pesszimizmust például hírből sem ismerik.

Egy olasztól soha nem hallod, hogy „jó reggelt!” – szeretnek sokáig lustálkodni és a maradék, ébren töltött időben mindent bepótolni. Szóval, ha 9-kor találkozol Francescoval (mert a napot ennél korábban tuti nem kezdi), „buon giorno”-val (jó napot) köszön. Ha pedig valamit rosszul csináltál, akkor szintén azt mondja, „jó napot!” („buon pomeriggio!”) – csak kissé indulatosabban.

Forrás: Pexels

A Francescok egyébként híresek az ütemezett késésről. Ez náluk valami íratlan szabály: sosem érnek oda időben, és ez tudatos. Mint ahogy az is, hogy náluk a közlekedési lámpán teljesen felesleges a sárga jelzés. A piros után a zöld jön, és ha nem lősz ki a Fiattal vagy a Vespáddal váltás után ezredmásodperccel, akkor dudálnak. Nem azért, mert dühösek, hanem mert ők így élnek. Dudálva.

Francesco után picit Casanováról is szólunk. Nem véletlen, hogy az olasz férfiakat egy napon említik a „latin-loverekkel”. Az egy dolog, hogy későn érő típusok (40-45 éves korig még csak meg sem fordul a fejükben a megállapodás), de vérükben van a flörtölés. Ha épp nem dudálnak, akkor egész biztos, hogy épp flörtölnek egy nővel. Ezt tette a nőcsábász Casanova is, akinek az élete annyi embert foglalkoztatott, hogy már csoport is alakult a szerelmi élete köré (ők a casanovisták). Utánaszámoltak Casanova hódításainak, a végső szám pedig 122 nő. Állítólag ennyi hölgy volt meg Casanovának. Mondjuk a jelenkorban ez nem számít kirívónak, de akkoriban sokaknál lecsapta ám a biztosítékot! Hozzátennénk, hogy emberünk nem csak jól tudott udvarolni, de nem volt üresfejű! Emlékiratai erre a legjobb bizonyítékok.

Forrás: Pexels

Az olaszok azért nem csupán az udvarláshoz értenek, sokan közülük igazi gazemberek is. Olyannyira, hogy a világ 10 legnagyobb maffiahálózatában Olaszország is szerepel (többek között Kolumbia, Jamaika és Oroszország mellett). És ezt véletlen sem úgy kell elképzelni, mint a Keresztapa klasszikust – a stábot például annyira utálta az IGAZI olasz maffia, hogy tagjait többször fenyegették, de még a producer autójára is rálőttek.

Forrás: Pexels

A védelmi pénz szedése pedig nem volt mindig nagy kunszt: a sajtrablás egy időben sokkal népszerűbb volt a gengszterek körében. Fegyverrel támadtak rá sajtszállító teherautókra és nem kevés sajt tömböt lovasítottak meg – darabját 1340 dollár értékben. Ja, és még valami: Corleone létezik! Nem Michael-re gondolunk most, hanem egy kisvárosra, Palermoban.

Na és akkor most jön a kedvenc részünk: a kaja! Tudvalevő, hogy az olaszok imádnak enni – már csak ezért is rokonlelkek vagyunk velük. A reggeli sosem sós: Szicíliában például jégkásával indítanak (granita) és speckó péksütivel, a klasszikus olasz reggeli pedig kapuccsínó és valamilyen édes péksütemény – valószínű, jobban is indul a napjuk. És ha már a kávénál tartunk: a tejhabos verziót csak a korai órákban isszák, a feketét viszont a nap minden szakában, minden étkezés után. Valószínű a vérük helyett is az folyik az ereikben, annyira szeretik – két kávé között szénsavas (!) kávéízű üdítőitalt isznak, a Braselinát.

Forrás: Pexels

Ha van valami, amit jobban szeretnek az „al dentére” (azaz megfelelő ideig főzött) tésztánál, az a rizs. Viszont szinte mindig főételként készítik; mondjuk rizottóként, ezerféleképpen. Mint ahogy a pizzát is, amiről ígéretünkhöz híven nem zengünk most ódákat – viszont olasz étteremben soha ne kérj ketchupot, mert ez nagyjából egy istenkáromlással felel meg a szemükben.

És, hogy mit szeret még egy talján enni-inni? Erős paprikát (peperoncino), na meg grillezett édespaprikát – amit velünk ellentétben nyersen ők nem fogyasztanak, mivel nehezen emészthetőnek tartják. A nyári melegben előszeretettel hűsítik magukat mandulatejjel, vajjal sosem főznek (csak olíva olajjal), és imádják az édes likőröket, melyekkel már több nációt is megfertőztek. Nagy kedvenc az aperol és a limoncello, utóbbit a lekvártól kezdve a töltött bonbonon át a süteményig mindenhez felhasználják. Csakúgy, mint az egyik legjelentősebb export-termékként szolgáló olajbogyót.

Forrás: Flickr by Thell Limoncello | by Thell

Mindent egybevetve, szinte mindennel egyetértünk, amit az olaszok csinálnak. Beleértve a délutáni sziesztát is. Talán csak a Szicíliából származó, élő kukacos sajtot hagynánk ki… az nagyon nem a mi ízlésünk.

Minden más, ami olasz, jöhet. Leginkább Pietro Ferrero találmánya, a Nutella, aminek őse 1946-ban született, „Pasta Gianduja” néven, és aminek krémesebbik formáját Ferrero fia, Michele kezdte teríteni Európa-szerte, 1963-ban. Nem lehetünk elég hálásak neki!

Cikkünket megtalálod a Flyerz Magazin 2018 október/novemberi számában is!

Hozzászólás írása