FLYSTYLE Kiemelt MAGAZIN

Van-e élet 40 felett, vagy el kellene ásni magunkat?

Erka
Írta Erka

Megkaptam életem legfurcsább bókját.

Egyáltalán nem látszik, hogy kegyed 40 felett van, még mindig van stílusa!

Egyrészt igen, jól esett a bók, másrészt azért teljesen elgondolkodtatott, hogy mit is gondolnak az emberek, főleg a fiatalok, a negyvenesekről. Fejkendős öregasszonynak kellene lennünk, aki a szobában ülve kötöget, és főzi a baracklekvárokat, meg a vasárnapi húsleves, rántott hús kombinációt?

Ehhez képest, a mai negyvenesek nem ilyenek, fiatalosak, élik az életüket, gyereket nevelnek, munkába rohannak, és igen, mivel kb a negyvenesek fele elvált, így keresi a párját, mert még remélhetőleg sok van hátra, amit nem feltétlenül magányosan akar eltölteni. És, ha nem is talál magának komoly kapcsolatot, azért vannak még vágyai, biológiai szükségletei, amik vadászatra, csábításra késztetik.

És ugye a vadászathoz ki kell mozdulni otthonról, bár igen ott van, a netes vadászat, de az maradjon inkább  csak a falkaparós napokra tűzoltásnak. Szóval ki kell mozdulni otthonról. Menni, menni negyven évesen is bele az éjszakába, barátokkal, barátnőkkel.

Smink, ruha, némi alkohol, pont mint húsz évesen, nem sok különbséggel. Csak ilyenkor már az ember lánya könnyebben hív taxit, mintsem, hogy haza gyalogoljon egy átmulatott éjszaka után. De igazán túl sok minden negyven felett sem változik.

Komolyodtunk valamennyit, de éljük az életünket, nem ássuk el magunkat, tombolunk ugyanúgy a koncerteken, csak már nem mindig az első sorban. Ami számomra a legfájóbb 40 után, hogy egy kapatos éjszaka után már nem csak másnap van, hanem harmadnap is, de ezen kívül egyáltalán nem érzem öregnek magam.

Hozzászólás írása