MAGAZIN NAGYVILÁG

Zac Efron nem tudta elhitetni velünk, hogy övé a világ

Írta Fly Nagy

Komoly marketing dömpinggel indult idén tavasszal a We Are Your Friends(Miénk A Világ) előzetese. Szinte a világ összes elektronikus zenei blogján reflektorfényben volt a produkció. Aztán jött a hideg zuhany, ugyanis az első héten a mozikban olyannyira rosszul nyitott a film, hogy bekerült a világ top 10-es legkevesebb bevételt hozó filmjei közé. Ameddig nem néztem meg addig nem szerettem volna véleményt alkotni, de az már azért az előzetesből is látszott, hogy nem a valóság nagykövete lesz a film.

Szóval kezdjük azzal, hogy tényleg igazán semmi köze a valósághoz. Amivel egy részről nincs is baj, ugyanis ez egy tipikus hollywoodi sztori. Szóval én abszolút elnéztem azt, hogy maga a sztori túlontúl mesébe illő. Az viszont már nincs rendben, hogy Max Joseph arra nem vette a fáradtságot, hogy egy kicsit is mélyebben beleásson az elektronikus zenei szférába, hogy egy kicsit ismerkedjen a stílusokkal, beszélgessen producerekkel, dj-kkel, rajongókkal. Azért is nehéz ezt megértenem, mert a filmben olyan srácok tűnnek fel, mint Alesso, Nicky Romero vagy épp Dillon Francis. Semmi mást nem kellett volna csinálni, csak beszélgetni velük mondjuk másfél órát… Mert, hogy az egyik legnagyobb baj a filmmel, hogy az EDM szcéna nem ilyen. Nem buta lézengő, sok pénzt keresni akaró, cuccozó srácokról szól, akiknek a legnagyobb bajuk, hogy a Hollywood felirat túloldalára kerüljenek. Komolyan??? Apropó drogok. Picit ledöbbenve álltam a dolog előtt, hogy mennyire természetesen mutatja be a film, hogy a drogozás az cool. Főleg amikor a fesztiválra a srácok úgy mentek, hogy még csak meg sem próbáltak inni… Ez azért erős. És az sem segített az egész pozitívnak ható bemutatásán, hogy Mókus a film vége felé bele is halt ebbe. Ugyanis sikerült ezt is annyira természetesen ábrázolni, hogy ott ülve olyan volt, mintha nem is történt volna tragédia.

sdfg

Nyilván érthető, hogy miért Efron lett kiválasztva Cole szerepére. Viszont az egyik ok, hogy a film nem működik az sajnos pont ő, és nem azért, mert ne lenne jó színész, vagy bármi gond lenne a sráccal úgy egyébként. Csupán rossz volt nézni, ahogy szerencsétlen srác szenved a pultban. Mert hogy szenved, nem is kicsit. A szenvedés mellett még olyan pillanatok voltak, amikor rácsodálkozott, hogy a klubban mennyien buliznak rá és ezért csak állt egy helyben és nézett. Hát ettől nem jött meg a kedvem. Egy dj mosolyogjon a pultban, emelje fel a kezét, ugráljon, nézzen a közönsége szemébe, lássuk rajta, hogy imádja amit csinál és hitesse el velünk, hogy bizony övé a világ. Különösen durva volt ez a legutolsó fellépésen, ahol értem, hogy az egész zene Mókusnak szólt, de akkor sem állunk fel a pultba világfájdalommal az arcunkon. Ha valami ilyesmire készülünk akkor azt olyan elegánsan tegyük, ahogy Armin van Buuren tette a MH17-es lezuhant járattal kapcsolatban.

efronhard

Egyébként még mindezek ellenére is jó lehetett volna, ha nem teszik bele azokat az illusztrált kaotikus jeleneteket, mint amikor Cole elmagyarázza dj-zés közben Sophie-nak, hogy miként kapja el az emberek szívritmusát és húzza fel 3 egész bpm-el. Talán ezek voltak azok a pillanatok, amik tényleg nagyon komolytalanná tették az egészet. Főként azért, mert ahhoz, hogy egy filmben ilyen elemeket használjunk – sikerrel -, a filmnek stílusban is kellően kaotikusnak kell lennie. Ez film viszont nem erről szólt.

asdf

Amit nagyon szerettem az Cole haverjai voltak. Amennyire nem találták el Zac szerepét, annyira jó volt a többieké. Azok a filmbe illő igazi gyökerek, tökéletesen megválogatva mindenki a saját hülyeségével és karakterével. Viccesek voltak, és ők hozták a legtöbb lazaságot a filmbe. Számomra ők voltak a film mentőcsónakjai.

Összességben ha nincs mivel elütnöd másfél órát az életedből, nézd meg. Ha pedig dj vagy producer vagy, akkor már csak kötelességből is nézd meg.