Flyerz Magazin - MINDENHOL OTT VAGYUNK!
KULTÚRAPROGRAMAJÁNLÓ

Aranyosi Péter humoristasimogatót tart az otthontalan emberekért

Screen Shot 2019-11-05 at 8.25.48

A Menhely Alapítvány a magyar hajléktalanellátás történetében első ízben jótékonysági célú stand up estet szervez az ELLÁTÓházban 2019.11.06-án 19.00 órától. Céljuk felhívni a figyelmet a közelgő télre és az odafigyelésre.

Olvassátok el interjúinkat Hajdú Steve-vel, aki az est házigazdája lesz, és Borovitz Tamással, a Malacka és a Tahó énekesével!

Berepült az ablakon, megállt egy pillanatra, majd tovaszállt

Néha ennyi is elég, hogy egy bizonyos dolog elindítson valamit, egy gondolatot az ember fejében. Lehet ezt máshogy is megkörnyékezni, racionálisabban, földhöz ragadtan, de minek, ha abból hiányzik a mondanivaló. Most Hajdu Steve moziját próbáltam szavakba önteni, általa.

Rothman Lilla: Lesz ez a bizonyos Télelőtti Dumaparty, ahol te leszel az est műsorvezetője. Mit szóltál a megkereséshez?

Hajdú Steve: Nagyon örültem neki. Őszintén, már akkor nagy Fedél Nélkül rajongó voltam, mikor még maguk a hajléktalanok szerkesztették a lapot, feketén-fehéren. Nekem az volt a kedvencem, még az eredeti formájában. Ha valamilyen ismert ember, színész vagy énekes hozzááll, annak is örülök, de én szerettem, hogy a címlapon lévő rajz szólt valamiről, annak volt mondanivalója.

Merthogy egyfajta „eszközzé” vált a fedőlapon szereplő arc?

Ezen gondolkodtam egyfolytában, hogyha például most én ott vagyok, akkor lehet, hogy az az autós, aki eddig átnézett a Fedél Nélkült árulón (nem mondanám, hogy hajléktalan, mert nem biztos, hogy az), annak most könnyebben nyílik meg a pénztárcája, és segíti valamelyest azt a rosszabb sorsban lévő embert.

És most mégis a te arcod kerül rá. Erről mi a véleményed?

Nagyon örültem neki, büszke vagyok rá. Ha például döntenem kellett volna, hogy a Playboy vagy a Fedél Nélkül címlapján szerepelnék (mondja nevetve -szerk.), ezt választanám, hiszen jó érzés, ha így gondolnak az emberre, ez nagyon fontos. Örülök, hogy én is beállhattam a sorba.

Mégis, valahol azt olvastam rólad, hogy nem szereted visszanézni magad, bár ez inkább produkciókra vonatkozik. Emiatt áll szívedhez legközelebb a színház, mert az akkor, ott történik és nem visszatekerhető? Megtudhatjuk miért?

Szerintem egy színész érzi azt, hogy ő milyen. Legtöbbünknek talán van olyan képességünk, hogy kívülről is látjuk magunkat és lehet, hogy az másabb, mint amit a néző lát, vagy amit mondjuk kamerán keresztül látunk. Jó megtartani magunkat abban a hitben, hogy az „én mozim”, az „én képem”, ami a forgatás alatt van, az olyan. Utána visszanézem, akkor látom, hogy egy középkorú férfi rohangál körbe mondjuk egy autót, de ez az én fejemben ez úgy van meg, hogy fitten megy, mint a Bruce Willis, majd visszanézem a felvételt és egy ilyen tottyos nadrágú ember megy körbe, és akkor mondom., hogy várjál, ez nem én vagyok. De, az vagyok. És olyan nehéz ezzel szembesülni. Hozzáteszem, nagyon kevés olyan film van, vagy színházi előadás, amit visszanézek, és el tudom vonatkoztatni magam attól, hogy mi történt, hogy volt, ja, ott azt kérte a rendező… De azért egy-kettő volt már, ilyen tévés irodalmi produkciók, ami jaj de jó, az jó, ott volt szünet, ott egy gondolat megszületett.

Vehetjük ezt úgy, hogy nem kívánod lerombolni a saját illúziód, önmagadról?

Hát, lehet, hogy az is, mert tudod, az én fejemben egy másik mozi megy, önmagamhoz viszonyítom, én vagyok a szubjektív. Neked meg egy másik mozi megy a fejedben, és lehet, hogyha én kívülről látom magam, akkor a te mozid látom, és fene egye meg az is nagyon jó, de jó lett volna az enyémet látni.

Ettől függetlenül, erős személyiség vagy. Mondhatni egyfajta spirituális béke lebeg körül.

Hát, ahogy öregszik az ember, egyre jobban. Ahogy az ember szülei meghalnak, arra gondol, legalábbis én, személy szerint arra gondolok, hogy az biztos, hogy nem lehet, hogy már nincsenek itt velem, hát kitől fogok én tanácsot kérni, mindig tőlük kértem. És akkor biztos valami spirituális választ keres az ember, „hogy jó, de lehet, hogy…”
Nekem édesapám februárban halt meg, 88 éves volt. Pont egy hónappal később forgattunk valamit, egy kocsiban ültünk, és egy kis pillangó berepült az ablakon, megállt nálam, én voltam a kormánynál, leült aztán tovább repült ki az én lehúzott ablakomon. Hát mi ez, hogyha nem egy üzenet?
Persze, hogy tulajdonképpen valószínűleg a darwinisták azt mondják, hogy egy pillangó a szél áramlatával bejött oda és ki is ment, de én ebbe azt láttam, hogy ez lehet, hogy ő volt és szólni akart.
Ez egyébként mindig izgalmas gondolkodás számomra.

Visszatérvén november 6.-ra…

Azt gondolom, hogy minimum fél évente, akár negyedévente kéne csinálni egy ilyet, hogy ne az legyen, hogy ez egy olyan gála, ahol próbálunk adományt gyűjteni, hanem, igenis terjedjen el, legyen kitüntetés, ha valaki ezen a gálán fellép. Ha máshogy nem, legalább így tudjunk segíteni.

Mit gondolsz az adománygyűjtés ilyesfajta módjáról?

Látom amerikai filmekben, hogy valamilyen alapítvány szervez egy ilyen estét, ahol a város felső tízezre van ott. Szerintem nálunk ez még nincs. Nincs meg a szembenézés, hogy mi is ez. Gondolok egy igazán gazdag emberre például, aki alig tud erről.  Na, most őt hogy szólítom meg? Gyere már el, ott nézd meg a műsort, és utána adakozz. 
A formája nem mindegy. Mi most úgy próbáljuk, hogy lesz egy gálaest, és aki tud, az segítsen valamivel. De nekem az az álmom, hogy azt érjük el, hogy egy ilyen eseményre 3-4-5 év múlva százezer forint legyen a belépő. Vagy mondjuk, lenne bronz, ezüst és arany minősítésű jegy. Majd én, vagy a cégem, (akárki) azzal támogatom ezt az egészet, hogy ennyiért veszem meg a jegyet. És ilyen alkalmakon lehetne tudatosítani, hogy miért is van ez az adománygyűjtés.

Végül, arra lennék kíváncsi, hogy mi az a gondolat, gondolatmenet, amit közvetíteni szeretnél az est folyamán?

Mindenképpen azt, hogy segítsünk, ne rettegjünk, és ne féljünk. Tehát, ha van egy probléma, akkor ne dugjuk homokba a fejünket, hogy nem ez nincs. Bármilyen fogyatékkal élő, mentális problémával küzdő vagy szenvedély beteg emberek sorsáról nem nagyon tudunk beszélni, mert oda vannak eldugva, ahol mi nemigen látjuk őket.
Én azt szeretném közvetíteni az est folyamán, hogy nézzünk ezzel szembe, legyen bátorságunk megkérdezni, hogy mivel tudunk segíteni.
Olyan fantasztikus közösségi erőt tud már képezni az internet és közösségi média, csodák vannak, ha bármiben összefogunk és segítünk. Hogyha egy kicsit erős a lelkünk és szembenézünk ezzel, akkor szerintem itt is tudunk segíteni.

BOROVITZ TAMÁS – MALACKA ÉS A TAHÓ

Sági Ferenc: Ha jól tudom, akkor új felállással érkeztek a Dumapartyra, tudnál esetleg néhány szót mondani a változásokról?

Borovitz Tamás: Talán az utóbbi 5-6 évben nem volt két olyan egymást követő koncertünk, amikor a zenekar pontosan ugyanolyan felállásban lépett fel. E tekintetben inkább állandóságról beszélhetünk tehát, mint változásokról. Ami viszont tény: új billentyűs érkezett a zenekarba, vele tehát mindenképp újdonság erejével hat majd a következő néhány koncert.

Szoktatok hasonló jótékonysági rendezvényeken fellépni?

Az elmúlt 23 évben sok olyan rendezvényen felléptünk, ahol számunkra fontos társadalmi, civil kezdeményezések mellett állhattunk ki. Ilyen volt a Hősök terén egy időben rendszeresen megszervezett Békejel-fesztivál nevű háborúellenes buli, emellett zenéltünk Autómentes napon és más környezetvédelem-tematikájú eseményeken is.

Miért éreztétek fontosnak, hogy  odaálljatok a Télelőtti Dumparty mellé? Mennyire fontosak nektek a társadalmi kezdeményezések, jótékonysági ügyek?

Amikor megkeresett minket a Fedél Nélkül, nem volt kérdés, hogy beállunk az esemény támogatói közé. A tél közeledtével nem létezik fontosabb társadalmi probléma, mint az otthontalan embertársaink kérdése, amit az elmúlt évtizedekben nemhogy nem tudtak rendezni a felelősök, de még rontani is tudtak a helyzetükön. A legnehezebb helyzetben élők kriminalizálása, megbélyegzése, hatósági zaklatása az utóbbi évek egyik legaljasabb intézkedése volt Magyarországon.

Mikor találkoztál először a hajléktalansággal, mit gondolsz a problémáról?

Iskolásként a 7-es buszról láttam először utcán élő embereket. Azt gondolom, hogy 2019-ben az Európai Unióban nem lenne szabad előfordulnia, hogy emberek fagynak meg az utcán.

A téli krízisidőszakról hallotál ezt megelőzően? Ha igen, akkor esetleg ilyenkor te is jobban odafigyelsz a hajléktalanokr emberekre?   

Igyekszünk ilyenkor otthonról egy kis étellel, meleg ruhával segíteni azoknak, akiknek semmijük sincs, de közben tudjuk azt, hogy ez csak átmeneti támogatás; egyszerűen nem méltó egy társadalomhoz, hogy a hajléktalanság problémáját megoldatlanul hagyja.

Mit üzennél a rajongóitoknak, miért ne hagyják ki a Télelőtti Dumpartyt? (Gondolok itt arra, hogy egyszerre tudnak veletek találkozni, és mellette még adakozni is egy jó ügyért.)

Kevés koncertünk van mostanában, és a legutóbbi koncerten úgy tűnt, épp elég jó formában vagyunk, úgyhogy én biztos nem hagynám ki a helyükben. Ráadásul ismerjük a közönségünk beálltottságát, tudjuk, hogy ők is szívesen állnak jó ügyek mellé.

Esetleg készültek valami különlegességgel a rendezvényre ?

Erről egyelőre nem árulhatunk el részleteket.

2019.10.12 Sági Ferenc

Leave a Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..