Flyerz Magazin - MINDENHOL OTT VAGYUNK!
Flyerz SelectionGASZTRO

A hamburger reneszánsza – avagy street food és más finomságok elemzése, a Csabi konyhájában

IMG_3500Zahorán Csaba - a zenész, blogger, kulináris kalandor

A Flyerz TOP 25 street food zsűritagjainak nevét eddig titokban tartottuk, de most lebben a fátyol: mind a négy zsűritaggal olvashattok egy-egy érdekes interjút! Mókának indult, de gyorsan kinőtte magát. Ez a Csabi konyhája gasztro blog, melyet Zahorán Csaba „másodállásban” vezet lelkesen, és ami ennél is fontosabb: hitelesen. Csaba mindenhol ott van, ahol hamburgert szimatol – de a gasztronómia többi vonalán is mozog. Énekel, zenél, főz – és zsűritagként szúrós szemmel figyeli a Flyerz TOP 25 street food vállalkozás felhozatalát. Na jó, nem is. Csaba jó fej, kenyérre lehet kenni. Itt a bizonyíték!

A Flyerz 3. Gastro & Event Marketing Konferencia és Díjátadó Gálán Téged is felkértek, hogy zsűrizd a TOP 25 street food vállalkozást. Te leginkább a tesztelői oldalról figyeled a hazai street food-osokat. Mi az általános tapasztalatod? Van remény gasztronómiai fronton?

ZCS: Mára már elcsépelt dologgá vált, viszont vitathatatlan, hogy iszonyatosan túltelített a paletta. Bár a hamburger vonalat már többször is leírták a közelmúltban, még mindig gombamód szaporodnak az újabb és újabb helyek, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ugyanígy sorra zárnak is be, vagy épp profilt váltanak bizonyos egységek.

A hambi mellett azért időről időre mindig előrukkol valaki valami újdonsággal, újítással, bár még mindig sokan erőltetik a hamburgert úgy is, hogy az mondjuk teljesen idegen az alap profilhoz képest. Grillkolbász/hot-dog és leves fronton elég szép a kínálat a fővárosban, ahogy egy jó pizzát sem nehéz ma már találni. A különböző extrém kürtőskalácsok is elég szépen elterjedtek a közelmúltban, nekem külön kedvenceim a nem csak édes, de sós töltelékekkel operáló kalácsok is.

Jól látható, hogy a legújabb trend a BBQ, amit már eleve szép számban művelnek magas szinten, de mintha ezt is kezdenék itt-ott meglovagolni. Nem szeretném negatívan lefesteni a helyzetet, hiszen mindig minden témában lesznek vezetők és követők, másolók, de nagyon örömteli, hogy még mindig találkozok olyan hamburgerrel és hamburgerezővel, ahol képesek meglepni – így tudok rajongani, és ez nagyon jó hír.

A komolyabb gondot szerintem inkább a minőségi munkaerő, illetve annak hiánya jelenti, ma már szinte alig van olyan street food hely, ami ne keresne állandóan ilyen vagy olyan pozícióra embert, és ez azért nem jó hír sajnos, főleg hosszútávon. Mert hát hiába egy szuper koncepció, egy tökéletes elképzelés, ha nincs aki azt hibátlanul megvalósítsa, hiszen a legtöbb helyen azért nem kivitelezhető, hogy a séf/tulajdonos 0-24 bent legyen, vagy épp a sütőlap mögött dolgozzon.

Zahorán Csaba – a zenész, blogger, kulináris kalandor

Nemrégiben készültél el a „TOP 15 budapesti hamburgerező” felfedező-túrád cikkjével. Mennyire volt változatos ez a kaland? Nem nehéz kreatívnak lenni, amikor már mindenki hamburgerezőt nyit?

ZCS: Már régóta terveztem egy ilyen cikket és pont azért halogattam ilyen sokáig, mert tudtam jól, hogy nagyon melós lesz. Ezért is szűkítettem le Budapestre  a listát, de még így is 100+ helyet kellett számításba vennem, ahol korábban jártam, és még így is volt egy csomó, ahol még nem teszteltem, de mondjuk úgy gondoltam, hogy listára érdemes lehet.

Ahogy azt a cikkben is leírtam, sosem lehet egy ilyen lista tökéletesen hiánytalan, még mindig van sok hely, ahol nem jártam és elég csak az azóta eltelt 2 hónap teszteléseire gondolnom és mai fejjel már azért eléggé máshogy nézne ki a lista. De persze magyarázkodni nem szeretnék, nagyon büszke vagyok rá és egy nagyon tanulságos túra volt ez számomra.

A második kérdésre részben fentebb már válaszoltam, miszerint mindig van hova fejlődni és mindig lehet valami újdonsággal előrukkolni: legyen az a buci, a hús, valamilyen extrém összetevő, de a legfontosabb továbbra is a szív és a lélek, ami egészen biztos hogy érezhető és ízlelhető lesz a végeredményen minden esetben. Mert egy egyszerű hamburgert is el lehet készíteni úgy, hogy attól fülig érjen az embernek a szája, vagy épp a legdrágább összetevőket is össze lehet dobálni úgy, hogy az ember a végén csak értetlenül ráncolja a szemöldökét.

Zahorán Csaba – a Csabi konyhája hamburger tesztelés közben

Te hiszel a jó marketingben? Vagy szerinted egy jó hely jó konyhával előbb-utóbb kampány nélkül is befut a szolgáltatói piacon?

ZCS: Természetesen, nagyon fontos, nélkülözhetetlen része ma már mindennek a jó marketing. Ugye nem mondok el azzal nagy újdonságot, hogy egy jó marketinggel a finoman szólva gyengébb minőségű dolgokat is el lehet akár adni, míg egy jó, értékes dolog simán el tud kallódni – de persze mindkét esetre vannak ellenpéldák is.

Mindettől függetlenül természetesen továbbra is az első és legfontosabb, hogy az étel legyen szuper, és akár működhet a szájhagyomány útján terjedő hájpolódás is, de ma már nem kell feltétlenül hatalmas összegeket rákölteni, hogy kicsit felpörögjön egy hely. Persze tudni kell kezelni és bizony keményen oda is kell figyelni a rendelkezésre álló kommunikációs csatornákra.

“Kicsi ember, nagy tál”

Te hová helyeznéd magadat a Csabi Konyhája blog szempontjából? Nevezhetünk Téged a minőségi street food (és más) hírnökének?

ZCS: Ez egy nagyon jó kérdés és egyben nagyon megtisztelő is. Vicces eleve az egész ahogy indult anno, és tényleg egy jó mókának tűnt eleinte, de nagyon hamar kinőtte magát. Ugye a kritikai írások mellett receptek is szerepelnek az oldalon, de igyekszem mindkettőt érdekes, humort sem nélkülöző formában tálalni, kerülni a száraz modorosságot.

Korábban 8 éven keresztül különböző zenei magazinokat is szerkesztettem és mindig is ezt a személyesebb vonalat képviseltem. Kritikai írásoknál a szigorú, de igazságos elvet vallom, és ahogy a főztömet, úgy az írásaimat is szívvel-lélekkel készítem és szerintem ez érezhető, szerethető. Kezdettől fogva ez az irányadó elv és nagyon sok, kemény munkám van az oldalban és nagyon büszkén mondhatom, hogy évről évre sikerül mindig valamit fejlődni, valami újjal előállni.

Kritikai oldalról nagyon jólesik, amikor az adott helyek némi kommentár kíséretében megosztják az írásomat, vagy esetleg privát üzenetben reagálnak, annak pedig különösen örülök, ha az adott kritikát megköszönik, esetleg meg is fogadják. Persze nem azt mondom, hogy az én szavam szent, de már csak azért is, mert én a pult mindkét oldalán tevékenykedek, elfogadhatóbb egy-egy kritika tőlem, hiszen én is ugyanezt várom el, és igyekszem is tanulni mindenből, legyen az az írásommal vagy épp a főztömmel kapcsolatos.

Lehet sokan nem tudják, de idén lesz 4 éve, hogy a május-október intervallumban élőben is le lehet csekkolni a tudományomat egy belvárosi hostel teraszán (a Casa de La Musica Hostel-ben – a szerk.), ahova a visszajáró vendégek mellett évről évre egyre több új vendég is betéved. Külön büszkeségem, amikor egy-egy street food tulaj/séf tisztel meg és látom, ahogy elégedetten nyammog.

Lehet, hogy túl naiv vagyok, de én ezt tényleg szeretetből csinálom és amíg érdeklődnek az emberek ez iránt, addig örömmel szállítom az olvasni- és harapnivalókat. Sokan mondják vagy írnak rám, hogy kipróbálták ezt vagy azt a receptemet, vagy elmentek ide vagy oda enni az írásom miatt, ezeknek mindig nagyon örülök, hiszen a visszajelzések mindig nagyon fontosak. Talán úgy tudnám definiálni a tevékenységemet, illetve az oldalt, mint egyfajta világítótorony… 🙂

Ugyan nem követek minden oldalt, de szoktam mások írásait is olvasni és szerintem nagyon unalmas tud lenni az, amikor lényegében semmi konkrétum nem derül ki egy cikkből. Egy ilyen blognak igenis tudnia kell kritikát gyakorolnia, a kölcsönös buksi simogatást sose szerettem. A közelmúltban például egy ajánlás alapján tökre megörült egy hely, hogy szívesen írnék róluk, majd gyorsan meg is üzente az illető, hogy csak akkor ha jót írok. Vicc…

Zahorán Csaba, alkotás közben

Nem várom, hogy eláruld, Te kire voksolnál a 25 vállalkozó közül, de annyit mondj légy szíves: melyik street food áll a legközelebb hozzád (hambi, tex-mex, egyéb)?

ZCS: Nehéz kérdés, nehéz választás. Nem tudnék kifejezetten egy műfajt kiválasztani, illetve én alapvetően azt vallom, hogy mindig a különlegességet és a bátorságot keresem mindenhol, mindenben. Persze az is igaz, hogy sok esetben nehezebb az egyensúlyt, a harmóniát megteremteni, mint egy harsány, hivalkodó végeredményt elérni. Ugyanakkor én mégis azt mondom, hogy legyen az hamburger, szendvics, leves, vagy egy sima köret, bármiért tudok ugyanúgy rajongani, ha megvan benne az a bizonyos plusz, amit mindig mindenben keresek…

Ha street food-dal, brand építéssel, marketing-és kommunikációs stratégiákkal kapcsolatos hasznos tanácsokat és tippeket szeretnél hiteles szakemberektől hallani és érdekel, ki kerül ki győztesként a Flyerz TOP 25 street food vállalkozás közül, gyere el március 14-én a 3. Gastro & Event Marketing Konferenciára!

Hétfő éjjelig még Te is leadhatod szavazatodat, Flyerz TOP 25 street food közönségdíjasára!

Jelentkezés itt!

 

 

Leave a Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..